Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

KÖZGAZDASÁG - II. BÁNYÁSZAT - A gerecsei márványbányák - A piszniczei bányák - Fehér mészkő

108 Közgazdaság. 110 A gerecsei márványbányák. A pisznicze bányák. Fehér mész! Süttó Reviczky Károly gazdasága. Iae tartoznak a Bikol pusztai, piszkei és lábatlani részek is. Összterület 1654 k. hold. Ebből kert és beltelek 5 1/

2, szántóföld 646, kaszáló 68 1/

2, legelő 53 %, erdő 750, szőlő 2 k. hold ; a többi nádas és használhatatlan terület. Gazdasági és üzemrendszer hármas forgó. Magtermelése csupán saját szükségletét fedezi. Lóállománya szintén csak saját czéljait szolgálja. Szarvasmarha-állomány 148 drb., nyugati fajú ; ebből ökör 52, növendékmarha 50, tehén 44, bika 2. Juh-állomány 200 drb. fésűs ; sertés-állomány ugyanannyi, kisjenői mangaliczafajta. Tejgazdaságának napi 130 liter'a hozama. Erdészete tűzifát szolgáltat s 50 éves fordákban kezeltetik. Bikolon és a piszkei határban mészkőbányái vannak, azonkívül utóbbi helyen márványbányája is van. A munkaerőt Komárom vármegyéből szerzi; napszámárak férfiaknál 120—360, nőknél 80—150 fillér. 11. BÁNYÁSZAT. Esztergom vármegyét a Duna nemcsak földrajzilag, hanem közgazdaságilag is két részre osztja : míg a balparti része teljesen mezőgazdasági, addig a jobbparti kiválóan ipari jellegű ; míg a balparti részen, egy-két jelentéktelenebb gyárat leszámítva, alig akadunk valami iparra, addig a jobbparti részen — elkezdve Dömöstől Süttőig, — minden lépten-nyomon hatalmas üzemű, nagyszerű iparvállalatokat, értékes kőszén-, márvány-, czement- és mészkő-bányákat találunk. E vállalatok, bár mind fontos szerepet töltenek be a vármegye közgazdasági életében, mégis legelső közöttük a bányászat, a mely a legtöbb jövedelmet szolgáltatja a vármegye lakosainak, s a vármegye nagyiparának és részben transito-kereskedelmének is ez a tulajdonképeni alapja. A vármegye bányái közül mind nagy terjedelmük, mind a mívelésükkel járó óriási munkaalkalmak miatt, első helyen állanak a különféle kőbányák és ezek között legelőször kell megemlékeznünk a réges-régi márvány bányákról. Süttő község határában terülnek el az esztergomi érsekség, jelenben a,,Holdampf Sándor Utódai" czéghaszonbérletében levő gerecsei vörösmárványbányák. E bányákat már a rómaiak mívélték, a miről tanúskodik e bányáktól a komárommegyei, ,,bányahegyi" bányák felé vezető régi római út, valamint e bányákból kikerült, a megye és környéke területén többfelé (Süttőn is) feltalálható vörösmárvány római mérföldjelzők. De, hogy a későbbi századok folyamán is mívelték, régi okiratok bizonyítják, melyek szerint a visegrádi és esztergomi királyi és főpapi lakokhoz, templomokhoz is felhasználták e bányák tartós és szép kövét. A gerecsei bányák, melyeket ma a ,,Holdampf Sándor Utódai" czég haszonbérel, a czég szakszerű és nagy pénzáldozatokba kerülő míveléséyel valamikor rendkívül sok követ termeltek ; ma azonban, részint az építkezéseknél beállott fehérkő-használat, részint a czementipar fejlődése, de az erdélyi vörösmárványbányák konkurrencziája miatt is, termelése nevezetesen megcsappant. Valamikor e vörösmárvány-bányákban — beleértve a vele szomszédos, de már komárommegyei bányahegyi bányákat is, — 300—400 ember fejtette naponta a követ ; ma alig 60 ember dolgozik ott. E bányák kövét, mely színére nézve a halvány rózsaszíntől a húsvörösig, minden színváltozatban előfordul, épen szépsége, szilárdsága miatt ma is rendkívül kedvelik, s az ország határán kívül is keresik ; nevezetesen Német- és Oroszországba (Moszkva) szállítottak belőle hatalmas tömböket, mert a belőle kidolgozott tárgyak gyönyörűen csiszolhatok, í E bányákkal szemben fekszenek a piszkei határban az ú. n. piszniczei vörösmárvány-bánvák, a melyekből szintén igen szép márvány kerül ki, de az nem található akkora méretekben, mint a gerecsei, vagy a bányahegyi bányákban. E területeken a következő birtokosoknak van bányájuk : 1. Fischer János és Fiai, 2. Konkoly Thege Kálmán, 3. Negyvenes Társaság, 4. Reviczky Károly, 5. Ney és Társa, 6. Politzer Náthán Utódai. A piszkei határ törökösbükki dűlőjében is vannak vörösmárvány-bánvák, valamint a nyergesújfalusi határban levő puszta-maróti gazdaság területén is, de ezeket nem mivelik. kő. Mint fentebb is említém, a mai viszonyok között leginkább keresik a fehér mészkövet, a melynek egyik csiszolható faját, épen a Süttő-vidékit, fehér márványnak nevezik ; pedig nem is fehér ez a mészkőféleség, inkább halaványsárga. E kő tartóssága, csiszolhatósága és nagy teherviselő képessége folytán is, ma nagyon keresett czikk. Legszebb ilyen követ szolgáltat az esztergomi érsekségnek. jelenleg a Holdampf Sándor Utódai czég haszonbérletében levő haraszti fehérbányája, a mely szintén a süttői határban fekszik. E határban különféle