Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
KÖZGAZDASÁG - I. MEZŐGAZDASÁG - Legelő - Állattenyésztés - Lótenyésztés
95 Közgazdaság. liibc., hogy a tenyészanyag nem egyöntetű, nagyon is különböző. Ez különben országos baj, s következményeit eléggé ismerjük. Mondják, hogy nálunk a vasutak kiépítése is nagy oka a lótenyésztés hanyatlásának ; pl. Nyergesújfalu községe, míg a budapesti, esztergom—almás-fűzítői vonalak ki nem épültek, tisztán fuvarozásból élt. Budapest—Bécs felé ők teljesítették a fuvaros-szolgálatot. Ez időben a község több, jóvérű mént is tartott. A vármegye lóállománya — az 1896. évi összeírás alapján — 9906 dbból áll. Ebből 4988 db. kancza (2 éven felüli) ; az évi szaporulat 851 db. csikó. E lóanyag fejlesztésére a vármegyében 8 helyen állítottak fel fedeztetési állomást, ú. m. Bajnán, Bátorkeszin, Ebeden, Farnadon, Kétyen, Kéménden, Köbölkúton és Magyarszőgyénben. Van még egv-két község, a melyben a gazdák maguk tartanak mént, de nem sok sikerrel. A legszebb és legjobb lovak Kural, Kéty, Bárt, Kéménd, Bátorkeszi, Kőhídgyarmat, Bajnaés Nagysáp községekben találhatók. Hogy a vármegye lótenyésztése milyen volt századokkal ezelőtt, hogyan fejlődött, mint hanyatlott: nem lehet feladatom kutatni, de mulasztásnak tartanám, ha a vármegye lótenyésztésének legfényesebb korszakáról : gróf Sándor Vincze és utódai híres méneséről legalább futólag meg nem emlékezném. Ez az ország határain túl is híres félvérménes 1804-ben vette eredetét, a mikor gróf Sándor Vincze, a bia-bajnai uradalom akkori ura, megvásárolta Pukács Miklós 250 dbból álló alföldi vadménesét. Ezzel az anyaggal azonban nem sikerült kielégítő eredményt elérni, a miért is belőle a legjobb kanczákat továbbtenyésztés czéljára kiválasztották, a selejtesebbjét pedig eladták. Az így kiválasztott kanczákhoz még különféle híresebb ménesekből vásárolt kanczákkal és nemes ménekkel folytatták a tenyésztést kisebb-nagyobb arányokban 1835-ig. A vett tenyészanyag közül, noha a Trautmansdorf és herczeg Konrakino méneseiből is vásároltak, leginkább bevált a Viczay-ménesből, Üreghről szerzett tenyészanyag. 1835-ben rendszeresítették a tenyésztést, a mikor kitűnt, hogy a tenyészanyag kitűnő és 1837-től kezdve rendszeres törzskönyvet is vezettek, a melyből a ménes leszármazása és tenyésztése kiviláglik. A tenyésztést ez időtől a következő kanczákkal és ménekkel folytatták : Ló neve: Színe: Melyik niénestulajdonostól: Ariell aranysárga gróf Széchenyi István Hassan sz iirke báró Wesselényi Erdélyországból Gidran (senior) sötétpej Bábolnai ménesből Nílus sötétpej ?) )> Furiozo almásszürke 5 5 5 5 Janicsár sötétszürke 5 5 5 5 La Ardan .... fekete 5 5 5 5 Ali III sötétszürke 5 5 5 5 Ali IV. sötétszürke 5 5 5 ) Superbo világospej 5 5 5 5 Dervisek sötétszürke 5 5 5 5 Negró fekete 5 5 5 5 Privatcet világossárga O o gróf Batthyány Kazimir, Kis-Bér Allegretto .... sötétpej sötétszürke uradalmi ménes tulajdona Aleor sötétpej sötétszürke gróf Hunyadi József Misker világossárga az angol uradalmi ménesből Faj : angol telivér angol telivér angol telivér eredeti telivér Gróf Sándor Móricz az 1841. évi törzskönyv egyik lapjára a következő érdekes megjegyzést írta be : ,,a kanczák és apalovak kiválasztásánál az az elv követendő, miszerint tenyésztésre csak olyanok használtassanak, melyeknél a kitűnő használhatóság kétségen kívülinek találtatott, — nem tekintvén a szépségre, sem a színre — és a fennidézett elvtőli eltérés alkalmával soha jó eredmény nem észleltetett." 1840 és 1844 között nagyobbszámú eredeti steyer kanczákat is vásároltak és ezeket angol telivér ménekkel fedeztették ; 1860-ban megvették a „Hawelock" Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 5
