Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

KÖZGAZDASÁG - I. MEZŐGAZDASÁG - Talaja

KÖZGAZDASÁG. Talaja. I. MEZŐGAZDASÁG. sztergom vármegye, bár az ország egyik legkisebb vármegyéje, nem1 J csak földrajzi fekvése miatt tartozott mindig az ország legkiválóbb i j történelmi szerepű részei közé, hanem áldott talaja, kitűnő természeti —^ viszonyai s a rajta, már az őskor óta fejlődött kiváló mezőgazdasági állapotok miatt is. Az egykori Villa Curtia, a római telep kora óta folyvást elsőrendű gazdasági élet folyt itt, a mely különböző századokban nevezetes fokra is emelkedett. A vármegye mai területe 112330 km

2. A Duna két részre osztja s a balparton nagyobbára 200 m. magas, termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyarszőgyén. s Béla és Kőhídgyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok 276 m. magasságig. Ellenben a Duna jobbpartjának legnagyobb része hegyes vidék s a Pilis hegycsoport végső nyúlványai ágaznak szét rajta ; ezeknek a legmagasabb csúcsai 6—700 méterig emelkednek, de maguk a lánczok alig haladnak felül 300 méteren, így teljesen mívelhető terület az egész. Folyói a Duna, a melybe a Garam ömlik; ez utóbbi a Kéty patak és a Párizsi csatorna vizét veszi fel; a jobb oldalról nincs jelentékenyebb mellékvize a Dunának. Éghajlata mérsékelt s eltekintve a csekély csapadéktól, kedvező. Talajában uralkodó a lősz, a minek következménye, hogy Esztergom vármegyét termések tekintetében a legtermékenyebb talajú vármegyék közé sorolják. Azt lehet mondani, hogy Esztergom vármegye talajában uralkodó a vályogtalaj ; mindazonáltal helyenként az egyes talajnemek a lehető legnagyobb váltakozásban találhatók fel : a legkötöttebb agyagtól a futóhomokig. A Duna balpartján elterülő részében a következő talajnemek fordulnak elő: Farnad községnek és vidékének határa nagy részben televényes agyag, a dombos helyeken vasas és meszes agyagból áll ; Kéménd, Bart és Szőgyén községeké televényes agyag, helyenként sárga agyaggal keverve ; Muzsla, Karva községeké és Csenke pusztáé nagyrészben jóminőségű fekete homok, közben futó-homokos dombokkal, azonban a Duna melletti rész jóminőségű öntési iszapból áll ; Köbölkút, Bátorkeszi és Üjfalu községeké jó agyag, helyenként vörös agyaggal; Mocs községé és vidékéé általában homok, mely a futóhomoktól, egészen a legjobb minőségű fekete homokig, minden árnyalatban előfordúl ; Párkány községé nagyrészben jó minőségű vályogtalaj, helyenként homokosabb részekkel. Egyáltalán a Duna balpartján találhatók a legjobb minőségű földek, sőt azt mondhatni, — csekély kivétellel, — még a homokos részek is kielégítők. A Duna jobbpartján elterülő részében, ú. m. Baj na, Nagysáp, Baj ót, Lábatlan, Piszke, Süttő és Nyergesújfalu községek határában az uralkodó talajnem az agyag, vagyis a kötöttebb talajnem ; Tokod, Dorog, Tát, de különösen Kesztölcz vidékén a földek inkább homokosak, noha helylyel-közzel lehet találni kötöttebb talajú földeket is. Ide lehet Esztergom város határát is sorolni. A többi községekben is úgyszólván főleg agyagosak a földek, vagyis jobban mondva, a kötöttebb talajnem az uralkodó ; Pilismarót község határában, a Duna mentén levő földek között, sok futóhomok is akad.