Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Kötődések, érdeklődés és kapcsolatok

A kritikus tehát ne legyen szenvtelen De nem szabad süketséget és vakságot tanúsítania azokkal a magas esztétikai rangú alkotásokkal szemben, amelyek más stíluseszményt képviselnek, mint a műbíráló. Apollinaire nemcsak a kubizmusért lelkesedett, de a Vámos Rousseau piktúrájáért is - Lyka legkedvesebb festője Ferenczy Károly volt, de azért megértette, melegen méltányolta Barcsay Jenő művészetét is. Igen megszívlelendőnek tartom Fülep Lajos szavait, amelyek Németh Lajos Csontváry-disszertációja vitájában hangzottak el: „Csak szűk, korlátolt, fanatikus, meddő, dogmatikus szekták zárják ki egymást." 5. Az etikus, a konjunkturális szempontokra nem figyelő, következetes és markáns arculatú művészeket, mint pl Vieira da Silva, Francis Bacon, vagy nálunk: Czóbel, Komiss, Barcsay, Kondor Béla, Giron Emánuel. 6. A kritikának a közönség körében nagy szerepet kellene játszania; ez idő szerint azonban e szerep betöltésére aligha képes a mai magyar műbírálat - minthogy egyes művészeti írók felületessége, dilettantizmusa, önkényessége aláásta a kritika szavahihetőségét. Hadd említsek néhány szomorú példát, hiszen az általános kijelentések édes-keveset érnek. Hárs László író néhány év előtt az egyik hetilapban ízetlen gúnyolódás tárgyává tette Kemény Zoltán munkásságát; Hársnak (némileg!) mentségére szolgálhat, hogy ő ifjúsági- és meseíró, s nem művészeti kritikus. Művészeti író viszont a Magyar Nemzet című lapnak az a munkatársa, aki egyik cikkében Kassák festészetét „hobby"-ként tárgyalta, s egy kalap alá vette Kassák képarchitektúráit a mester horgász-passziójával (1968. január 21-i szám). A Magyar Hírlap című újság 1968. június 21.-i számában ugyancsak meghökkentő dolgokat lehetett olvasni. A Ferenczy család tárlatát ismertető cikk írója szerint Ferenczy Károlynak vannak olyan művei is (ki gondolta volna...), amelyek „az igazán kényes ízlést is kielégíthetik"; a művész e periódusa azonban nem tartott sokáig, mert ezután „meginogni látszik művészete". (A „megingás"-t konstatáló szavak Ferenczy gyönyörű, kései aktkompozícióira vonatkoznak!) A Művészet című folyóirat 1969. évi júniusi számának egyik cikk39