Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Kötődések, érdeklődés és kapcsolatok

írója (Vaszkó Erzsébet festőnőről szólva) nevek (Bergson, Pauler Ákos stb.) és bombasztok tömkelegével árasztja el az olvasót; ugyané folyóirat 1967. évi szeptemberi számának „Széljegyzetek Picassóról és Moore-ról" című cikkében ilyen (s hasonló mélységű...) „gondolatok" leiedzenek: „Vannak azután Picassoalkotások, amelyek lélegzetelállító monumentalitásukkal mint műremekek hatnak elsősorban... Elillan a papír, a szín, a vonal, a kompozíció. Egy társ - mintha már régtől ismernénk - szegődik hozzánk, és el se válik többé tőlünk. Osztatlanul és kizárólag az enyém, a tiéd, az övé. Egyszerre mindannyiunké." Az ilyesfajta írások - sajnos - igen megrendítették a művészeti kritika tekintélyét. A Kassák festészetét hobbynak minősítő kritikusnak és társainak működése Ibert, a francia zeneszerző csípős megjegyzésének igazát bizonyítja: „Rilkével értek egyet, aki szerint a kritikusokra nem hallgatni kell, hanem számolni kell velük." 7. Az előző hat kérdésre adott válaszaim hosszúra nyúltak, a szerkesztő által megjelölt terjedelmet máris túlléptem, - de egyébként is: ez a kérdés, a hetedik, a legfogasabb. így hadd térjek ki a felelet elől, viszont szabadjon még egy citátumot ideírnom noteszomból: „A kritika fontos lehet, feltéve, ha szabad, ha lelkiismeretes, ha semmiféle parancsnak nincsen alárendelve." Marcel Gromaire-nek, az idős francia festőnek egyik Kassák Lajoshoz intézett - leveléből való e mondat.. Úgy hiszem, e szavak utat mutatnak mindnyájunknak, akik művészeti cikkeket, bírálatokat írunk. = Képzőművészeti Almanach 2. 1970. Corvina Kiadó, 107-108. 40