Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Az életút vége és sugárzásai

gati képzőművészeti folyóiratokat böngésztünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Azóta Gadányi Jenő is végleg eltávozott, és neked, Ivánkám, talán alkalmad adódik feleleveníteni a „7 művész kiállítását" Esztergomban Gadányi előtt, akinek etikája példamutató volt... Félek, hogy elfelejtem megemlíteni, drága barátom, hogy jobb feketekávét nemigen ittam másutt, mint nálad, és szinte szégyenkezem amiatt, hogy mi csak valamiféle fekete löttyel tudtuk viszonozni. Nagyon ostobán ver a szívem, ha arra gondolok, hogy plágiummal kell vádoljalak, Ivánkám: leutánoztad közös barátaink, ismerőseink fájdalmas és jóvátehetetlen lépéseit. Egy év alatt mentek el végleg: Veszelszky Béla, Kormos Pista, Bíró Gábor és most te is ezt tetted velünk! Kár, nagy kár ez, mert ki más is írhatna a leendő Veszelszky-kiállításról, mint te a Vigiliába? Arra gondolok, hogy ki lesz a pásztora képeidnek. Tudod jól, hogy ilyenkor mint a keselyűk, hiénák és sakálok settenkednek és lopakodnak egy keservesen öszszetereh nyáj körül... Képeink még ott díszítik a falaidat... Párizsból való végleges hazajövetelem után elsők között voltál, akik méltányolták hívságos munkálkodásomat. Ezt illenék most megköszönnöm... És amit már nem neked írok, hanem azoknak, akiket érdekelhet, hogy kinek a halála okozott ennyi szomorúságot, mint a tiéd, azoknak röviden elmondom, hogy Dévényi Iván 1929-ben született, és éh 1977-ig. Bölcsészkaron végzett 1951-ben. Tanár volt Esztergomban. Rengeteg recenziót írt és könyveket is: Tihanyiról, Kernstokról és Thormáról. Nagyon fogsz nekem hiányozni. (1977.) = Vigília, 1978/456-463. = Sorsomról van szó Bp. 1987. Magvető Kiadó, 232235. 243