Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - A gyűjtemény és kiállításai

MRAVIK LÁSZLÓ Dévényi Iván műgyűjtő, európai magyar kisvárosi világpolgár fontosságának megokolása Dévényi Iván műgyűjtői karakterének és emberi magatartásának szálai a korai reformkorhoz, az 1825-35 körüli s az azt követő időkhöz vezetnek vissza. Ahhoz a korszakhoz, amikor hosszú bénultság után a magyar társadalmi és szellemi élet legfőbb célként a modernizációt, a nyugati intézményi rendszerekhez és gazdasághoz való felnövést jelölte meg legfőbb célul. 1877 után, a kiegyezést követően ezek az eszmék - főleg a fővárosban és a nagyobb településeken - újjáéledtek. A magyar kultúra ismét s minden korábbinál egyértelműbben az egyetemes értékekhez mérte magát, s legjobb képviselői révén a lemaradás megszüntetésén fáradozott. A nagyvilág felé való nyitás tendenciája a kulturális élet szerves részét képező műgyűjtésben is érvényesült. A gazdagodó polgárok által létrehozott újabb és újabb magánképtárak egyre többet merítettek az európai művészet anyagából s ugyanakkor a megújult 19-20. századi magyar művészet terméséből is. Az egyetemességnek ez az 1910 táján tetőző igénye túlélte Trianont is, ám csaknem két évtized múlva radikális kiirtásra ítéltetett. Ami azután jött, az elnyújtott agónia volt, semmi több. Az 1948 táján bekövetkezett újabb történelmi változások, a polgári gondolkodás létjogának sztálinista „ihletésű" megvonása után a magyar műgyűjtés mélyebbre zuhant, mint története során bármikor. Mint az állami szerzeményezés alternatívája, mint független szempontú értékkiválasztás az altematívanélküliség elvén alapuló államhatalom áhal restellni való burzsuj maradvánnyá minősíttetett. Dévényi Iván, a korábbi magyar polgári humanisták és világpolgárok szellemi leszármazottja az Európától való elzártság éveiben, a provincializmus csak lassan puhuló diktatúrájának időszakában is az európaiság progresszív 225