Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - A gyűjtemény és kiállításai

számított, csodálatosan élveznivaló természeti környezet; benne Ivánék korábbi, kicsi lakása még a szigeten és gyűjteményének első darabjai, ugyanott. Mi viszi rá egy igazán nem tehetős (inkább szegény) tanár-embert - aki szereti a hivatását -, hogy műgyűjtő is legyen? Hogy műkritikus is - az rendben van. De nagyon igényes gyűjtő? Persze a jó környezet hatása, a művek szeretete; valami teljességre törekvés ezáltal, és még sok más; de ma jobban látom, mint akkor láttam, hogy valami aránytalan (igazi, reális, anyagi, mindennapi lehetőségeinkhez képest) jobbra vágyás áll emögött. Nemes kapcsolatok vágya és rögtön ezekkel együtt jellemzően puritán indulat és magatartás is, ami benne maradt szellemi és leírt művén kívül az egyéniségéhez legjobban kötődő gyűjteményében. Iván gyűjteményének első feltűnő és természetes jellemzője, hogy nincs benne nagyméretű alkotás. Olyan, mint egy csak rövid műfajokat tartalmazó antológia. Lakásaihoz, anyagi eszközeihez, művész-barátai emlékéhez pontosan ez illett. A festők-szobrászok alkalmi gyűjteményei ilyesfélék: a kollégáktól kapott vagy vásárolt, cserélt alkotás-névjegyek. Iváné persze nem alkalmi együttes: mondjuk talán azt rá, hogy egy kortársi művészettörténész és tanú, egy baráti kritikus válogatása és bölcsen rendezett arckép-csarnoka. Aki emlékszik még a nagyobb magyar polgári festménygyűjteményekre, az tudja lemérni igazán Iván érdemét: válogatva és nagyon is rostálva szerzeményezett. Ma a kisebb méretek az egyik karakter-jel, a másik az, hogy Iván éppen nem a magyar vidék és akárha igencsak kiváló táji mestereket részesítette előnyben, hanem szinte kizárólagosan a fővárosiakat, vagy a fővároshoz erősár kötődő szentendreieket. Gyűjteménye nem perem-jellegű de nem is az általában klasszikusnak számító nagyok műveinek találkozása, hanem - ha lehet így mondani - a központ pereméé. És ilyen értelemből ez az együttes kicsit sem marginális. Korábban pedig nem találtatott olyan állami, városi vagy akármilyen közgyűjtemény, aki a szélesebb európai és szabadabb szellemű művészeknek ilyoi bemutatását vállalhatta volna. Mucsi András úr, - a szálak szóvivője akkor - aztán Martsa Alajos, Zolnay László és többen mások Witz ka222