Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - A gyűjtemény és kiállításai

nonok úrig - egyáltalán nem akadtak fenn azon, hogy bár Kassák, az Európai Iskola, vagy a szentendreiek annyira szabadelvűek, hogy még csak antiklenkálissággal sem fárasztották magukat -, kiállíttassanak a Keresztény Múzeumban, kissé mint a befogadott üldözöttek. Erről akkoriban egyetlen szó sem esett - csak aki ott volt, csinálta és örült nekik. A sors szerencsés húzása, hogy Iván új lakása a régi Prímási Palotában a Keresztény Múzeumra nézett és a képei is. Azok közé tartozom, akik az egyetemről kikerülve ebben a társaságban és környezetben kerültek közel a kortárs művészethez; akkor és először Esztergomban. A szó szoros értelmében egyik palota ablakából néztünk át a másikba, jobbára nem győztem örülni annak, hogy mind a kettőben szabadnak számíthattuk magunkat. Most ezen a kiállítás-megnyitón szinte mindenki itt van, aki megidézheti Ivánt, kedves, vonzó és megértő, okos baráti szellemét -, annyira konstruktív és önzetlen tevékenységét, amivel barátai körében élt és élni fog, amíg csak megemlékezhetünk és emlékeznek róla. Elhangzott a Kassák Múzeumban 1993. október 10-én. = Vigilia, 1994. január/76-77. 223