Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Ivánka

se szakmai levélcsere formájában. Kétségkívül részben azért alakította ki e levelezési véleménycserét, mert ha lakóhelye, Esztergom nincs is messze a fővárostól, fővárosi látogatásai alkalmával ideje mégis korlátozott volt, kiállítások, műtermek megtekintésére és könyvtári munkára kellett fordítania. A levelezés során alkalma volt szakmai, módszertani kérdések tisztázására, valódi eszmecserére. Úgy hiszem, a magyar művészettörténet - de mondhatjuk, művelődéstörténet - vetületében páratlan forrásértékű levelezése, hiszen Dévényi - talán elsőként - felvette a kapcsolatot a külföldön élő magyar művészettörténészekkel és művészekkel is, megfelelően annak, hogy szellemi horizontja mindig messze túlemelkedett a provincializmuson. Alapvető vonása volt a szellemi nyitottság. Dévényi azonban nem csupán kitűnő művészettörténész, műértő volt, hanem jeles műgyűjtő is. A magyar művészeti életben kevés példa van a tudós műgyűjtőre, jószerével leginkább Majovszky Pálra illett csak ez az elnevezés. Dévényi számára a műgyűjtés nem anyagi értékek felhalmozása volt, hanem egy jó ítéletü, koncepciózus művészettörténész szakmai programjának realizálása, afféle tudományosan megalapozott „én múzeumom" életrehívása. Gyűjtésének fókuszába azok a művészek és irányok kerültek, akiket támogatott kritikáiban és tudományosan elemzett szakcikkeiből. Ez mindenekelőtt a magyar avantgarde festészet, főként az ún. szentendrei iskola és az „Európai Iskola" köre volt. Dévényi akkor kötelezte el magát mellettük, mikor ez még korántsem volt divat. Ahogy gyűjteménye alakulásáról maga úja: „Megismerkedtem Czóbel Bélával, Kassákkal, Gadányi Jenővel, Barcsayval, Borsos Miklóssal, Bálint Endrével, Gyarmathy Tihamérral, Bolmányi Ferenccel s a kapcsolat a legtöbb esetben barátsággá mélyült." E művészek közül különösen Barcsay, Bálint, Czóbel és Kassák munkáira alapította gyűjteményét. Gyűjteményének 1977-es győri bemutatója alkalmával Czóbel Bélát például 18, Barcsay Jenőt 14, Bálint Endrét 10, Kassák Lajost pedig 4 mű képviselte, többek között olyan rangos művek, mint Czóbel „Normandiai enteriőr" (1926); „Mme Daudet arcképe" (1933); Barcsay Jenő „Szentendrei dombok" (1936), „Festőállvány ablak előtt" (1961); „Két fej" 16