Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Ivánka

(1961); Bálint Endre „Triptichon" (1959); „Temetőfálnál" (1975) c. kompozíciója. A kitűnően megválasztott, a művésznő különféle korszakát reprezentáló Anna Margit festmények, Komiss Dezső néhány remeke - mint pl. az „Emlék" (1945) és az „Éjszaka" (1953) -, a méltatlanul elfeledett, vérbeli festő, Modok Mária tájképe, Szántó Piroska, Miháhz Pál, Kmetty János, Ilosvai Varga István gazdagították a Dévényi-gyűjtemény „szentendrei szekcióját", amelyhez méltón kapcsolódott a szellemében a szentendreiekkel rokon Gadányi Jenő és Bene Géza néhány szép festménye. Dévényi Iván, a művészettörténész, a szentendreiek és az „Európai Iskola" művészetét a progresszív magyar festészet egyik legfontosabb állomásának tekintette, munkásságukat a századelő avantgarde törekvései folytatójának minősítette. Mint történész, hivatott kutatója volt a Nyolcak és az aktivizmus művészetének, gyűjtőként is igyekezett néhány reprezentatív művet megszerezni a századelő haladó szellemű festőitől. Czigány Dezső, Márffy Ödön, Nagy Balogh János képei és két valódi remekmű: Tihanyi Lajos „Grósz Andor portréja" (1915), illetve Uitz Béla „Ülő nő" (1918) című műve méltán képviselték a századelő forradalmi irányzatait. Ha a Dévényi-gyűjtemény törzsanyagát a Nyolcakaktivizmus-Szentendre-Európai Iskola fejlődési sor képviselői határozták is meg, a gyűjtemény - megfelelően a történész Dévényi szakmai nyitottságának - nem vált egysíkúvá. Egyrészt e szellemi és részben stiláris egységet alkotó anyagot egy következetesen gyűjtött tematikus anyaggal bővítette: a modern magyar festők önarcképsorozatával. E sorozatba olyan remekek kerültek, mint Derkovits Gyula 1926-os önarcképe, Egry József tragikus hangú, 1930 körül készült olajpasztellje, Bernáth Aurél profán szentcsaládja („Családi önarckép" 1937). Másrészt pedig - lehetőségeihez mérten - igyekezett megszerezni néhány olyan remekművet, amelyek művészi erejük, értékük révén a gyűjtemény ékköveivé váltak. Mindenekelőtt Csontváry „Zárda Trauban" című képe, Gulácsy Botticelii-átirata, Ferenczy Károly két 1912-es festménye tartoztak e kimagasló értékű művek közé - Kondor Béla néhány remeke mellett. 17