Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

Tavasz közeledtével, mikor levélben jelezték jövetelüket, mindig visszatért a kérdés: - Mi van a feljáró úttal? A polgármester már többször megígérte a nyáron, mikor a strandon találkoztak, hogy kijavíttatja a feljáró utat. A mérnöki hivatal tervei is készen vannak. De sajnos minden évben csak ígéret maradt és bizony, a legutolsó isten háta megetti faluban sem hitegettek volna egy ilyen nagy magyart. Bezzeg Szekszárd, a szülővárosa a vasúti állomásra parádés díszhintóját, sujtásos hajdúval a bakon küldte ki eléje, mikor édesanyjához ellátogatott. * Kisfiam mesés-képes könyvei között több eredeti angol Walter Crane-könyv is volt. Lányom büszkén mutogatta a könyveket és Mihály bácsi magában olvasva az angol verseket, azonnal hangosan, folyékonyan magyar fordításban adta vissza. Nekünk is mindig „Mihály" volt, sohsem becézte egy barátja sem. Végtelen szellemi fölénye dacára minden szavából az igaz, egyenes, egyenrangú barát érzett ki. A közvetlen érintkezésben betegsége növekedésével csak hangját vesztette el, de szíve és elméjének elevensége változatlan maradt. 89