Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

Nevezzünk el utcát Babits Mihályról Még frissek a sírhantok a nagy magyar költő sírján, még friss a fájdalom az irodalom, kultúra és művészet barátai között, de már mint a monda szerint Homéroszért hét város versengett - egymás után jelentkeznek a legkülönbözőbb városok, amelyek valami kapcsolatra hivatkozva magukénak követelik Babits Mihályt. Mi esztergomiak hallgatunk, pedig a nagy költő talán közüttiink érezte magát legjobban, az előhegyi úri kúriája nevezetessége Esztergomnak. Mindig ünnepe volt városunknak, ha falai között láttuk, vagy rólunk beszélt. Babits Mihály maradandó emlékét megőrzendő - szívesen adunk helyt a széles körben megnyilvánuló kívánságnak: nevezzünk el utcát róla. Esztergom és Vidéke, 1941. augusztus 16. Babits Mihály sírján már elhervadtak a virágok, megfakultak a koszorúk szalagjai. Ami életében földi volt, barátok, ismerősök emlékezetében él tovább. De megindul hódító útjára az, ami örök benne: az életműve, a szelleme, amely a magyarság legjobb fiai sorába emeli őt. Alig, hogy meghalt, városok kezdtek versengeni érte. Szekszárd szülöttjének vallja, Pécs 80