Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

közül. A méltatások egész sora jelent meg máris a napisajtó és a szépirodalmi lapok hasábjain. Élete nagy művét valóban ismerni és tanulmányozni kell minden művelt ember­nek. Azonban úgy érezzük, hogy mi eszter­gomiak külön is tartozunk Babits Mihály emlé­kének és hogy ez a szerény kegyeletes emléke­zés a legkevesebb, amivel tartozunk a nagy magyar írónak és költőnek, aki Esztergomun­kat vendégségével, jelenlétével és vonzalmával megtisztelte. Még utolsó napjait is itt töltötte, az esztergomi levegőtől remélt enyhülést szenvedéseiben, és már csak meghalni vitték Budapestre. El nem múló becsülésünk, hálánk és szere­tetünk jeléül elküldjük koporsójára az előhegyi rét virágait, az esztergomi kertek színes virág­csokrait, az esztergomi tájak virágos zöldjét, a fenyőlombok sötétzöldjét, a bazilikai és vár­hegyi környékről - a virágokat és lombokat erről az őszre hajló tájról, amelyen Babits Mihály látnoki szeme és nagy szelleme oly sokszor pihent. (S-) Esztergom és Vidéke, 1941- augusztus 9. 79

Next

/
Thumbnails
Contents