Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

illetékesebb tolmácsoló, a feleség fejtegetése, aki ott él együtt a költővel, minden lépéséi figyelemmel kíséri, minden mozdulatát megérti és a szerető asszony ösztönével nemcsak belelát a férj, a költő lelkébe, hanem teljesen meg is érti azt. Lebilincselő fejtegetésében kijelentette, hogy a költő legfőbb szabálya, hogy mindig igazat írjon. A versnek semmi köze a magánélethez, értékét ne abból merítse, hanem mindig magában hordja. Az önmagában való igazság az egyetlen kellék és az egyetlen érték. Nem kitalálni kell a költőnek, hanem megtalálni azt az élményt, amely a lelkében már megvan s amit fel tud használni. Az igazi költő sohasem hazudik, noha nem a szemébe szűrődő tájat rajzolja, hanem magából is merít, azaz hozzáfűzi azokat az élményeket, amelyeket nyomukban átélt s amelyek erre alkalmasak. Babits Mihály élményeiben nagyon sok esztergomi kép van, ezek élményekből hangulatokká szűrődnek s jelentékeny részét adják sok költeményének. Az öreg veranda, ahol szívesen üldögél, a nyújtózkodó tornác, amelyen fel s alá jár, az öreg meggyfa, amelyről szívesen csipeget nagy szórakozottan, mind-mind élményforrások Babits Mihály életében. A szakadó drót motívuma, az ellenséges indák szerepe, a galambok, a repülőgép ledobott reklámcédulája, a kinyílt georgina, ami költészetében szerepel, mind valódi élményen alapszik. A hangulati felhasználásuk és összefűzésük az egyes versekben azonban már a költő zsenijének te68