Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

dísztárgy- és szelencegyűjteménye. Igen, minden van Esztergomban, pompa és szegénység, szent csillogás és otthonos magyarság, a magyar élet egész keresztmetszete. S ha leszállok a hegyről, a Sötét kapu mellett, s tovább ballagok a kis híd felé, elém tárul az időbeli hosszmetszet is, maga a történelem, minden dicsőségével és pusztulásával. Egyformán jelentős itt, amit látok, és ami hiányzik. A szent, papi barokk Pázmány Pétert juttatja eszembe, holott ez persze mind csak későbbi. Hisz Pázmány esztergomi érsek volt ugyan, de nem lakhatott Esztergomban. Esztergom a török alatt nyögött, száznegyven éven át. A hídon túl látom a szigetet, ahol Balassa Bálint elesett, a török ellen küzdve. A csehszlovák partról gémeskutak integetnek felém. [ . . . ] Visszafordulok. A városház körül még ósdibb barokk fogad, mely a kuruc kor emlékét idézi: dupla tetejű házak, faragott erkélyek, legyezőmód széttáruló sugarakkal díszített jellegzetes kapuk. Maga a városház, mely a híres Vak Bottyán palotája volt, kecses tornyával s tömzsi árkádjaival, a legszebb épületek egyike. Ide ült be Kuckländer, a labanc generális: amit a török meghagyott, azt a labanc bontotta le. Az útjába eső építményeket behordatta földdel, hogy ágyúinak állást szerezzen. S amit a labanc meghagyott, azt a talajegyenlítők bontották le, vagy földelték el. A régi, Szent István-i bazilika állt még, mikor a műveleteket megkezdték; az utolsó tornyok •16