Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

Zengés, de nem zene még ez, nem! Azt az órát én meg nem érem . . . Zenétlenül, így kell végeznem . . . Ottkünn tyúk kárál, szarka csörög. Ki a vendég akire várjak? Az ablakon egy dongó nyöszörög. S mily emberi hangon szól a kakukk! Mintha önmagát csúfolná . . . S a szél is kezdi már: zug, zug, zug . . . {Nyolc és fél kilenc közt) Itt a legnagyobb átok a szél. Ilyenkor kezdi s csak este ül el. . . . Mit álmodtál, kedvesem? Fülemüle is szólhatott az éjjel: mi nem hallottuk, mi aludtunk mélyen. Mi már hiszen falusiak vagyunk. Falusi gond üz minket. Most vakolnak a kőmivesek. Villany ég maholnap s olaj nem fogja kormozni falunk. Fülemülével nem gondol a gazda. Terrászokat rakattam sárba-gazba. Mint felvigyázó botos babilón 13