Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

lála előtt. Azután minden évben tettek hozzá valamit, hol ezt. hol azt, még a telkét is kibővítették később, míg aztán eljött az idő, mikor „a gazda bekeríti házát". Még nem láttam az új kerítést, hallom, a bejárat is másutt van. Régen voltam Esztergomban. Még csak kilenc óra, mikor megérkezünk, ilyen korán nem lehet beteglátogatóba menni. De itt van addig maga Esztergom, a város, mely többet ad a szellem emberének, mint sok kis olasz város, melybe az utazók ezrei zarándokolnak. Milyen szép régi házak! Mily béke és nyugalom a parti sétányon! A nemrég kiásott királyi palota csodálatos romjai, az érseki képtár magyar oltárképei segítik az idő múlását. Most már felmehetek. Nemcsak az idő telt el, lelkileg is elő vagyok készítve. Mert hiába a két évtizedes barátság, bizalmas közelségben is mindig a nagyságot kellett éreznem, ha Babitscsal voltam. Ügy érzem magam, mint a mekkai zarándok, aki a szent helyek látogatása után elérkezettnek látja az időt, hogy a legfőbb szentélyt felkeresse. Más úton kell felmenni, mint ahol eddig jártam, nem tudom az utat. Magyarázzák, meredek ösvényen kapaszkodunk felfelé a napsütésben - közben egészen kiderült -, végre mégis megtaláljuk a kaput. Épp az ellenkező oldalon van, mint a régi. A kert is nagyobb ezen az oldalon, fák és bokrok zöldellő ligetében áll a ház. A kapunyitásra éktelen kutyaugatás: hófehér bundájú juhászkutya rángatja 116