Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

majd megveszi ezt meg ezt a papírt, keresni nem fog rajta, de nem is veszthet, meglesz a pénz. Csakhogy akkor nagyon bolond idők voltak! Amint megvette Babits számára a tőzsde legszolidabb papírját, az egyszerre megbolondult, és olyan hosszt produkált („kiugrott!" - mondta ámulva a tőzsdés), hogy két hét múlva a vételár dupláját érte. Persze módfelett idegesített bennünket a dolog ilyen fordulata. Nem tőzsdézni akarunk! - mondtam mérgesen az osztályvezetőnek. Jó, mondta, hát eladjuk a papírt, és veszünk Babitsnak dollárt. Megvette a dollárt, másnap a dollár „ugrott ki" (az eladott papír azonnal visszaesett, mihelyt Babits eladta), és újabb két héten belül már olyan összeget ért, hogy már lehetett gondolni házvételre! (Később a dollár is viszszaesett, csak addig emelkedett, amíg Babitsnak használhatott.) Közben ők már javában kerestek és nézegettek házat. Olyan erős volt a vágyuk, hogy nem voltak hajlandók semmiféle józan okoskodásra. Majd lesz valahogy, meg kell lenni! Lett is valahogy. Találtak egy kis házikót Esztergomban, az Előhegyen, amelyet már meg lehetett venni a közben felnőtt összeggel. Megvették. Üt nem vezetett hozzá, de nem baj! Nehéz feljutni, de gyönyörű a kilátás, mikor már fent van az ember. Egyik oldalon a Bazilika néz vele farkasszemet, a másik oldalon a Dunára látni, amint mélyen lent a völgyben kanyarog. így szerzett Babits házat tizenhét évvel ha115