Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

Nagy Zoltán ESZTERGOMBAN, UTOLJÁRA A szemtanút a véletlen nevezi ki és semmiféle hatalom nem tehet utólag mást a helyére. A tanúságtétel pedig kötelesség. Véletlenül én látogattam meg Babits Mihályt utoljára esztergomi otthonában, és néhány barátjának annyiszor kellett elmondanom e látogatás történetét - amelyben pedig csak a Babits személye érdekes -, hogy nem lesz talán felesleges, ha távollévő vagy előttem ismeretlen barátainak, tisztelőinek és tanítványainak, a most élőknek és az ezután valóknak, írásban is beszámolok az utolsó baráti látogatásról. Augusztus 2-án, szombaton reggel indultam Esztergomba. Utazásom célja csak látogatás volt, nem is annyira a betegnél, mint inkább a nagy írónál és régi barátnál, a léleknél, mely nem volt beteg, mely a testi romlás és fájdalom közepette is romlás nélkül, régi tüzében ragyogott még utolsó találkozásunkkor is. Borult, esőre hajló idő volt, időnként esett is, míg a vonat a kétórás utat befutotta. Néztem ki az ablakon, és hagytam röpködni az esztergomi emlékeket. Tóth Árpáddal mentem először Esztergomba, hogy meglátogassuk Babitsot újonnan szerzett házában. És ez a házszerzés is, ennél is tanúnak állított a sors. Hadd mondjam cl a történetét. Körülbelül tizenhét esztendeje lehet, talán 113