Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom

aztán véqül egészében leköti minden munkaidejét. A vidéki látogatások ritkulnak, ugyanigy a kávéháziak - élete legfőbb izeiben az otthoni munkaasztalé. Az asztalra Írógép került, a műhely felépült, a mester az életvizsgák után alkotni kezd. Regényei forrásanyagáról szólva Móricz később joggal és szívesen hivatkozik ekkori országjárásaira, amelyekhez kényszerű lehetőséget a gyüjtőutak és a "helyszíni szemlék" teremtettek elébb. Utóbb önmaga irói igényei. Pepita noteszek és apró ceruzák kisérték végig egész élete során. "...Lelkiismeretes tanuló volt: készülten jött a regényírásba..." - jegyzi meg Németh László. Bár az 1908-1909 közötti két esztendő, a monográfiáit környékén töltött idő már aligha felkészülés, inkább az első mestervizsgák korszaka volt. Ha egyszer sor kerülhet a jegyzetfüzetek kiadására, a több ezer lapon számtalan történelmi és irodalmi, népismereti és helytörténeti adalék válhat közismertté. Portrék és epizódo : mlékeztető sora - a vármegyék életéből is - , egy gazdag alkotói élet kimerithetetlenül teljes adattára bontakozhatnék elénk. "...az a négy-öt esztendő, amíg e vidéken járta .3 lett az én jyetemem, legfelsőbb életiskolám, irói propedeutikai : anfolyamom..." irja Móricz a szatmári gyüjtőutakról. Bizvást érezhetjük hasonlónak mindezt a monográfiákkal kapcsolatos kirándulások körül: az "előkészítés" magasabb és tágabb horizontú "tanfolyama" lett a szatmári néprajzi gyűjtés után. A falusi szegénység mellett megismerhette a városi és megyei "ájert", a helybéli értelmiséget és a hivatali arisztokráciát, az egyház nagyjait. A monográfiák négy kötetébe irt tanulmányok, az ezeket megelőző szociográfiai és történelmi búvárkodás aligha csupán "biztos menedéknek" tekinthető. Inkább az irói gyakorlat és a tudományos megalapozottság lehetőséae lett. A látogatások a városokba, a falusi kirándulások "életanyaga" a szépirói életműben gyümölcsözött. >0