Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom

Az adatgyűjtés, a tanulmányírás és a monográfiaszerkesztés idejében jutott el Móricz az önálló irói lét küszöbére. "...Ha minden simán megy tovább, lehetett volna mondjuk főszerkesztő egy függetlenségi lapnál - irja Erdei Ferenc a fiatal Móriczra emlékezőn - . Esetleg képviselőszóval modernebb és polgáriasabb utóda a parlagiasabb, de úribb, pap és birtokoselődöknek. Mindent felforgatott azonban a Hét krajcár... az irodalom sodorta magával és polgári életét is irói minősége formálta át..." /Móricz Zsigmond ébresztése, Bp. 1945/. Erdei gyanúja találó és igaz. Móricz talán publicisztikai vagy tudományos, hivatali vagy politikai karrierről mondott le az irodalomért. Várható tudományos sikerek izét, társasági és akadémiai tagságok zamatát adta fel az eléggé bizonytalan művészi siker ködváraiért. Amelyeknek legfőként elérésében és tartósabb megközelítésében lehetett mindenképp kételkedő. Az első nagyszerű müvek fenséges nyugalmának fundamentumát igy a monográfiák körül végzett munka teremtette meg. Borovszkyban jó szemű pártfogóra talált. Utjö sima és egyenletes lett, az itt elérhető csúcsokra hamar felkerült. A társaság révén elnyerhette volna az Erdei által emiitett állami hivatalt és rangokat, megkaphatta volna a sikertelenül pályázott ujsáqirói vagy szerkesztőségi stallumokat. Akár a könyvtári asztalt, amelynek nyugalmára áhítozott. Hiszen ismertté vált a hivatali, tudományos és egyházi méltóságok előtt - munkabírása példás, munkája emelkedő hozamú, hasonlóképpen kitűnők az eredményei. Nem igy történt. A monografus Móricz az irodalmat választotta életpályának életelvnek pedig a radikális progressziót. Társnak Ady Endrét, az irói létbizonytalanságot a nyugalmas stallumok helyett. 1909-ben felcserélődnek a barátai: a régiek közül csupán a méltóbbak maradnak a horizonton, cimük a noteszekben vezetődik tovább. Megváltozik életvitele, mások a natrónusai, közöttük ritkul a "méltóságos ur". 51