Bende Lajos: Esztergomi repülőipar története 1933-1989

A repülőipar ünnepe

Ez a gép közel másfél évi munkával elkészült, most pedig repülni szeretnének vele. Na és honnan tudják, hogy jó-e ez a repülőgép és lehet-e vele repülni? - volt a következő kérdés. A mi gépünk jó, volt a rövid válasz. A bátyus már repült is vele. A bátyus pilóta, tud repülni? - volt a következő kérdés. Sajnos nem, ezért egy kicsit meg is sérült a gép, amit könnyen ki tudtunk javítani. Seb lett László látta, hogy a parancsnok némán, de nagy érdeklődéssel figyelte a beszélgetést. Schlett László ezek után már másképp látta a dolgokat és megkérdezte a töréses repülés történetét. A legény elmondta, hogy már előző este tudtuk, hogy hajnalban készen leszünk, ezért beszerveztünk néhány srácot, hogy a hegyoldalra kicipeljük a gépet. Még egy lovat is szereztünk, amelyik majd meghúzza. Majd az idősebb fiút bekötözték az ülésbe és a lóval elkezdték húzatni a gépet, de csak csúszott és nem emelkedett el, mert kicsi volt a sebesség és a szél meg nem fújt. A lovat haza kellett küldeni, mert fuvarba ment. A gépet felvitték a lejtő tetejére és vártak. Először enyhe szellő kezdett fújdogálni, majd felerősödött annyira, hogy nehéz volt tartani a gépet, akkor valaki azt mondta: nem kell ide ló, húzzuk meg kézzel a kötelet és ebben a szélben csak elemelkedik. Úgy is történt. A gép először csúszott a lejtőn lefelé és egyszer csak elemelkedett, nem túl magasra, de repült. A szélben a gép kissé megbillent balra, de a benne ülő idősebb testvér nem tudta, hogy ilyenkor mit kell tenni. A gép balra befordult, a domb oldalának ütközött és megállt. Szerencsére személyi sérülés nem történt, csak a baloldali szárnykitámasztó dúc - amely fából volt - törött ketté. Schlett László elképedve hallgatta a történetet, gondolván, hogy ez igaz lehet, mert így elmondani csak az tudja, akivel ez megtörtént, vagy ott volt és látta az esetet. Hol látható ez a repülőgép? volt a következő kérdés. Táton, a Fő utca egyik házában. Ide pedig én elmegyek és megnézem ezt a masinát. A parancsnok is és Csécsei is — aki motoros segédoktaté) volt, motorkerékpárral mentek el a megadott címre, ahol a testvérpár: Vodicska János és Béla az udvarra kihordták a gép fő részeit. Schlették csalódottan nézték a gépet kissé távolabbról, mert hiszen ez egy Tücsök típusú gép, amit valószínűleg a háború alatt eldugtak. A géphez közeledve már látszott, hogy ez nem Tücsök, hanem ahhoz nagyon hasonló, és az is látszott már, hogy ez itt készült. Hogy lehetett ezt rajz nélkül elkészíteni? volt a kérdés. Úgy, hogy János sokat járt az esztergomi repülőtérre nézegetni a gépeket, sőt segített a gépek földön való mozgatásában is és közben egyes részeit jól megfigyelte. Sajnos ez a gép csak szemre volt Tücsök. A szerkezet szilárdsága az életveszélyt súrolta. A szárnyakat színes női kartonanyag borította, melyet enyves fehér festékkel kentek be, a főtartók egyszerű fenyőlécekből készültek, a huzalok pedig vörös katonai telefondrótok voltak, a botkormány vízvezeték csőből készült, a lábkormány pedig deszkából kivágott fa saru bőrszíjjal, a hevederek részben tűzoltó hevederből, részben hátizsák szíjból készültek. 87