Bende Lajos: Esztergomi repülőipar története 1933-1989

Újra indul a vitorlázó repülőgépek gyártása

kissé megduzzad, de száradás után újra öszszehúzódik. Ha a bordákra, vagy a hossztartókra a borítólemezt felragasszák, akkor a ragasztási felületek sarkánál a hidegenyv kis része kibuggyan, és itt megszáradva R-22sv SUPER FUTÁR C behúzza a lemezt. Ezt csak más ragasztóval, pl. műgyantával lehetne kiküszöbölni. A fa egyébként is nedvszívó és a nedvesség hatására deformálódik. Teljesítménygépek esetében, ahol a profil hűséget biztosítani kell, csak más technológiával ajánlatos a szárny felületét kialakítani. Pl. lamináris profil esetében a szárny külső körvonalát más anyaggal, pl. műanyaggal kell biztosítani és a fának csak alárendelt, belső szerkezeti szerepet kell adni, másképp a tökéletes alakhűség nagyon nehezen biztosítható, esetleg különleges eljárásokkal. Ezek a gépek voltak a SUPER FUTÁR C típusok, melyeknek a szárny fesztáva megegyezett a Június-18-éval és készült 1 dh SUPER FUTÁR D, amely a nemzetközi standard osztálynak megfelelően 15 méteres fesztávú volt. Ezt a gépet hívták „Törpe Futár"-nak. Sajnos ezeknek a gépeknek a teljesítménye sem lett sokkal jobb, a siklószáma 30,2 lett. Összesen 10 db C Futár készült el, gyári száma: E-1152-1162. ICarsay Endre repülte be a gépeket 1958 áprilisában. Egy db gép OE-0404 lajstromjellel osztrák tulajcionba került. A HA-42 10 lajstromjelű „Törpe Futár"-ból csak 1 db készült. A D-FUTÁR a standard osztálynak megfelelően nem csak a szárny 15 m-es fesztávjával küllönbözött a C-FUTÁR-tóI, hanem a C-FUTÁR- on lévő behúzható futómű - mivel azt az OSTIV (vitorlázó repülőgépek légi alkalmassági követelményei) standard előírása nem engedélyezi - ezért behúzott helyzetben rögzítették és versenyen lepecsételték. További előírás a 15 métert meg nem haladó szárny fesztávolság. Nem alkalmazható továbbá ívelőlap és bármilyen olyan eszköz, amely a szárnyszelvény alakját megváltoztatja. A csűrők együt115