Bende Lajos: Esztergomi repülőipar története 1933-1989

Újra indul a vitorlázó repülőgépek gyártása

Újra indul a vitorlázó repülőgépek gyártása A Repülő Szövetség már 1956 végén a JUNIUS-18 típusú gépnél nagyobb teljesítményű gépet rendelt. Az 56.évi sztrájkok után újból hozzá lehetett fogni a vitorlázógépek fejlesztéséhez, elsőnek a Június-18 típusú gép lett átalakítva. A Június-18 kabinteteje mögött egy nyereg (horpadás volt), mivel a kabintető elég meredeken ment hátrafelé és ez a nyereg károsan befolyásolta a gép ellenállását. A fejlesztés egyik pontja, hogy a kabintető legfelső pontját egyenes vonalba kötötték össze az utolsó törzskeret felső élével. Megváltozott a függőleges vezérsík alakja, és felülete is megnövekedett. A belépő éle a törzs tetején lévő tarajból indult ki. A vízszintes vezérsík szabadon hordóvá készült, a Június 18-nál alul dúcmerevítés volt, ezért a főtartója és a vezérsík borítása is erősebb lett, ennek következtében a súlya is nagyobb lett. Ennek a súlya nagy karon működve az amúgy is faroknehéz gépet még inkább faroknehézzé tette. Ennek kiküszöbölésére és a súlypont visszaállítása érdekében a szárny 40 mm-el hátrább került, az ülést viszont 100 mm-el előbbre hozták. Ezek az átalakítások a törzs 100 mm-es hosszabbítását eredményezték. A kabin belső tere is növekedett, magasságban is nagyobb lett, így magasabb pilóták is könnyebben elfértek benne. Két un. vállkioldó lett beépítve, amellyel magas csörléseket lehetett végezni. A gép szárnyát is átdolgozták a merevség növelése és a szárnyszelvény pontosabb és felületének hullámmentessége érdekében. Ezért a felső és alsó felületek réteges falemezzel lettek beborítva, a szárnyvégekre pedig örvényorsó került. A csűrőlapok is megváltoztak, mégpedig rövidebb és osztott, un. frise-rendszerű lett. A légköri elektromosság potenciálkülönbségét a fémrészek (vasalások, kormánymozgatások, himbák, tolórudak, stb.) hajlékony réz kábeldarabokkal lettek összekötve. A töltés kiegyenlítését az örvényorsók végébe beépített nylon „ecsetek" biztosították. A gép polárisa valamivel jobb lett, mint a Június 18-é, de még ez is elmaradt a világszínvonaltól. Bemérve a siklószáma: 1:29,5 volt. Az első gép 1957 májusában készült el és be is repülték (Karsay Endre berepülő pilóta). A gép lajstromjele: HA-4143, neve: SUPER FUTÁR B. Ebből a típusból összesen 10 db készült el és az MRSz részére átadták. Mivel a gép siklószáma az elvárt 30 fölé nem ment, ezért a fejlesztést tovább kellett folytatni. Egyes, nagyobb tapasztalattal rendelkező pilóták szerint egy 30 körüli siklószámú gép átlag-időben jobb eredményt hozhat, mint egy spéci gép, amely kitűnő időben ad jó teljesítményt. A legyártott 10 darabos gépet a Repülő Szövetség átvette. 113