Bélay Iván: 40 év az Esztergom Szentgyörgymezői Kertbarátkörben

A kiállítás látogatói elismerően nyilatkoztak bemutatónkról. Természetesnek vettük, hogy a makóiak és a környékbeliek nagyobb mennyiségű anyaggal szerepelhettek, de nekünk sem kellett szégyenkeznünk. Ezután megtekintettük a többi kiállító: a vállalkozók, a kézművesek, a mezőgazdasági gépkereskedők és egyéb cégek kiállított termékeit. A szabadtéri színpadon non-stop bemutatót tartottak különböző népi együttesek és tánccsoportok s jó hideg sör mellett néztük a műsort. Aki akart vásárolhatott a bazársoron. 18 órára voltunk hivatalosan a makói kertbarátok által rendezett Maros-parti „gulyásvacsorára". Egy volt vállalati üdülő nagytermében 80 főre terítettek. Az udvaron két nagy kondérban, szabad tűzön már rotyogott a finom, jól fűszerezett marhagulyás. Amíg a vacsora készült lesétáltunk a Maros-partra gyönyörködni a szép környezetben. Visszatérve elbeszélgettünk a gyülekező vendéglátókkal és vendégekkel. Megkóstoltuk a szívesen kínált étvágygerjesztő kisüsti pálinkájukat és az asszonyok finom meggylikőrjét. A vacsoránál derült ki, hogy szinte nemzetközi lesz a fogadás, mert erdélyi vendégek is lesznek velünk. Már az ülésrendet is úgy alakították ki, hogy minél könnyebb legyen az ismerkedés, beszélgetés, barátkozás. A pohárköszöntők és üdvözlő mondatok elhangzása után ajándékok cseréltek gazdát. Egy székelyudvarhelyi székely vendég gyönyörű Aprily verset mondott el ízes magyar nyelven. Óriási sikere volt. A hangulatos, finom vacsora után rázendített a háromtagú zenekar és közben mi beszélgettünk, ismerkedtünk, nótáztunk, sőt még táncoltunk is. A Székely himnusz eléneklésekor sokaknak csillogott a könny a szemében. Már éjfél is elmúlt, amikor búcsút vettünk új ismerőseinktől és vendéglátóinktól. Másnap reggel kissé nyűgösen ébredtünk, de a jó reggeli mindenkit felébresztett. Gyors csomagolás és irány Gyula, a híres gyógyfürdőhely. Odaérkezve örömmel láttuk, hogy a város még mindig olyan szép s a fürdés is olyan jólesett, mint régebben, amikor itt jártunk. A Makóra vezető visszautat megszakítva megvacsoráztunk és besötétedett, mire szállásunkra értünk. Másnap indultunk Szarvasra. Az Arborétumhoz 10 óra tájba érkeztünk s az idegenvezetővel jártuk bé a gyönyörű parkot. Meghallgattuk a park történetét, megcsodáltuk ritka növényeit, még gombát is szedtünk. A tervezett hajókirándulás elmaradt ugyan, de így is maradandó élményekkel gazdagodva távoztunk. A hazafelé utat csak egy vacsora szakította meg és nem volt még nyolc óra, amikor a nekünk oly kedves Bazilika feltűnt előttünk. A sikeres kirándulás sokáig kedves emlék marad. Lejegyezte: Dunai László 1998. áprilisában a Kertbarát Kör férfi tagjai elhatározták, hogy - régi hagyományok felújításaként - májusfát állítanak és szerenádot adnak asszonyaiknak. Eredetileg az Olvasókör elé akarták felállítani, végül mégis úgy döntöttek, hogy a Márta Panzió elé állítják. Az asszonyok szívesen fogadták az ötletet azzal, hogy egybekötik egy jó vacsorával. A háziasszony szerepet magamra vállaltam. A férfiak beszerezték a szükséges engedélyt, az erdőben egy szép sudár fát vágtak ki és színes szalagokkal díszítették fel. Ezalatt az asszonyok nekifogtak a vacsora elkészítéséhez, melynek főszereplője Molnár Feri és felesége Pannika voltak. Az összegyűjtött vendégsereg nekifogott a vacsora elfogyasztásához. Az itókát a kertbarát tagok saját termésű boraikkal biztosították. A „pincérek" Bádé Gyuri, Jó Dobronya Pista és Molnár Lajos voltak. Már beesteledett, amikor a férfiak elmentek a feldíszített fáért és Weisz Jani harmonikájának hangjai mellett állították fel. 38