Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

SPECIÁLIS RÉSZ I. FEJEZET A VÁRMEGYE ELSŐ, VAGYIS AZ ESZTERGOMI JÁRÁSA A járás fekvése és természeti adottságai Esztergomi járásnak hívják, mely a vele azonos nevű várost övező területet foglalja el, megközelítően három mérföld hosszú, szélessége pedig, ahol a legnagyobb, két mérföld. Más néven belső járásnak is hívják, mivel a folyón túl fekszik. Területe a Duna mentén kevés kivétellel sík, a többi része termőföld fedte domb és sziklás halmok, itt-ott meglehetősen vad hegyek és magasra nyúló csúcsok; talaja mindenütt homokos, esetenként terméketlen, és ahol termékenyebb, ott agyagos. Tehát mindenütt trágyázni kell és háromszor szántani, hogy teremjen. A mi időnkben sehol sem láttunk silányabb gabonákat. Helyenként aratás helyett füvet kaszáltak, és ahol jobban fejlődött a gabona, zivatarfelhők vihara fektette a földre. Igen sok állatot le is vágtak. Egyébként a lakosai magyar katolikusok, kevés protestáns német és szláv betelepülttel. 55