Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - ÁLTALÁNOS RÉSZ

a kecsegét, a pontyot, a harcsát és számos más fajtát. Különösen ama 1731­es nehéz évben volt a halászatnak nagy jelentősége, amikor a hal sokak számára a mennyei mannát jelentette. Bár elég jóízűek a Duna halai, ínyre valóbbak azok, melyeket a Garamban fognak. Húsuk ugyanis nem olyan laza, és ízletesebb is: ami - mindenki belátja -, a tiszta víznek köszönhető. A Nánában, melyről már szó esett, nagyon jól lehet halászni, és rendkívül bőséges a zsákmány. A rákokról szólva pedig a Szikincében élőket dicsértük, ezek ugyanis sem mennyiségben, sem pedig minőségben nem maradnak el a Garam-béliektől. Amikor kifogják őket - bármelyik folyóból származnak is, feketék -, és ha páncéljuk zsengébb, főzéskor gyönyörű vörösekké válnak, de nem így, ha a páncéljuk már öreg. Ugyanakkor tekintélyes súlyúra meg­nőnek. A füvek és a cserjék fajtáiról ugyanazt mondhatnánk, mint Komárom vármegyénél. Bárcsak lennének olyanok, akik a természetnek ezeket az ajándékait gondosabban kutatnák. Pedig még csak azt sem állíthatjuk, hogy a hegyek ásványi anyagokban szegények lennének. Elkeserítő, hogy polgáraink boldogságukat abban lelik, ha kincseikről nem vesznek tudomást. Szinte senki sincs, aki a föld rejtelmeit ki akarná fürkészni, és ez más nemzeteknél nem így van: azok ugyanis szép ügynek tartják a természet megszelídítését, gazdagságának feltárását, és feltárt titkainak nagy munkával a köz szolgálatába állítását. Meggyőződéssel állí­tom, hogy Magyarország függetleníteni tudná magát nemcsak a tengeren túli, hanem az európai országoktól is, ha javait feltárni akarná vagy tudná. Elég legyen azonban erről ennyi. 32

Next

/
Thumbnails
Contents