Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - ÁLTALÁNOS RÉSZ

IX.§. Vadállomány, vadászat Miként gyakran másutt is, úgy az esztergomiaknál ugyancsak fel kell panaszolnunk: a vidék vadban teljesen elszegényedett. Ennek okát nem nehéz kitalálni. Előbb a háborúk dúlták fel a vadak búvóhelyét. Ezután következtek békésebb években az újtelepesek orvvadászatai, és a földművesek akkor vadásztak, amikor leginkább védeni kellett volna a szaporulatot, de sem itt, sem másutt a féktelen katonánál nagyobb kárt a vadállományban semmi sem okozott. A vadászati törvény meghozatala óta itt-ott elkezdtek fellélegezni az erdei vadak. Szarvasokat is gyakrabban látni már ugyanis, és nagyobb számban fordulnak elő őzek is. Ugyancsak gyakori a nyúl is, és erősen szaporodik. A fogolymadarak is eléggé elszaporodtak, nem különben a fácánok, melyek a boldog békeidőben az erdőkben fészkeltek. Fügész billegény" szép számmal található, de még több a vadkacsa. Van túzok is, a daru azonban még nem tért vissza a száműzetésből. Egyébként a ragadozó madarak és a ragadozó vadállatok, a rókák, a farkasok életfeltételei még nem adottak, a medvék pedig nem honosak az itteni erdőkben. Vannak azonban vadmacskák, nem biztos, de talán nyuszt is. A Garam a hódoknak szinte szülőotthona: ezek szeretik ugyanis a tiszta vizek öbleit, ahol halakra vadásznak. Nem kétséges azonban, hogy a vadállatok valamennyi fajtája gyorsan elszaporodik, ha a vadászatra, a kezdett gonddal továbbra is odafigyelnek. x.§. Halászat Miként Komárom vármegyében, úgy itt is nagy bőséggel adja a Duna a halat. Ezen a területen is élteti ugyanis és kínálja: a tokhalakat, vagyis a vizát, 11 latinul: fícedula - népdalaink tige madara 31