Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA
időktói fogva ugyanis így őrizték ezt meg. A rendes bírákon túl természetesen azok helyettesei és a jegyzők valamint esztergomi érsek úr két embere az esetleg megjelenőprelátusokon vagy bárókon kívül; miként az 1545-ös nagyszombati országgyűlés határozatai ezekről részletesen rendelkeznek, ezeknek az ülnököknek a királyi felség a korábban szokásban lévő fizetési mód szerint bért megállapítani méltóztatik. Magukat az ülnököket mostantól király őfelségének Magyarország tanácsosainak és a rendes bírók tanácsából kell kiválasztania, akik helyett, ha hiányoznak, király őfelsége távollétében a helytartó úrnak joga van mást választania, miként az előtte is mindig jogában állt. Ebből a törvényből arról értesülünk, hogy régi szokás volt, hogy érseki duumvirokat állítottak. Ezt a gyakorlatot szentesítette aztán II. Miksa az 1566 -i 17 9 és az 1567i 18 0 dekrétumában, melyeknek a szövegét itt leírni fölösleges. A Habsburg királyok alatt az itthon uralkodó bonyolult idők miatt az érsekek azon kiváltsága, hogy saját duumvireik a bíráskodásoknál az ülnökök között mindig jelen legyenek, sértetlen nem maradt ugyan, de aztán 1723-ban 181 VI. Károly a bíróságok ezen rendjét utólag helyreállította. Mégpedig a Királyi Törvényszéki Tábla hivatali rendjét úgy határozták meg, hogy csupán csak a bíráskodásra kijelölt napokon ugyan, de rendszeresen és kihagyás nélkül működjön; továbbá mind a többi ülnök, mind pedig az érseki duumvirek jogkörét helyreállították, ami egészen a mai napig tart és tartani is fog mindenképpen, amíg a magyarok az igazságosság istennőjét megbecsülik és tisztelik. Egyébként az elmondottakkal semmi más szándékom nem volt, minthogy az olvasók megérezzék a duumvirátus ezen kiváltságának a különlegességét és egyedülálló voltát. A régi magyarok ugyanis - amit a királyok dekrétumai világosan megfogalmaznak -, a méltóságok között az első helyen tartották számon az esztergomi érsekséget, ezért azt akarták, hogy az érsekek a bíráskodásokban is oly módon vegyenek részt, hogy bármi adódik - akár ha a viszálykodók nem tudnak közös nevezőre jutni avagy bármelyik fél javára születik is döntés, az az érsek emberei tudtával történjen. Ennyit erről a méltóságról. 179 XXI. bekezdés 180 XXVI. bekezdés 181 XXV. bekezdés 147
