Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - Előszó

A jóindulatú olvasóhoz a fordító Nemcsak a nemzet él nyelvében, hanem a szerző is. A szerző, Bél Mátyás pedig, mint ízig-vérig lelkész és pedagógus, szavával el akart érni mindenkit: gondolataival szolgálni és hatni akart. Ehhez a szándékához igazította nyelvezetét és előadásmódját. Igyekezett feloldani a szigorú tudományos nyelvet, de míg élményszerű leírásra törekedett, gondosan kerülte a dagályosságot. Fordítás közben, míg küszködtem, hogy hűséges maradjak az eredeti szöveghez, ez a gondolat vezérelt. A hűség szó itt azonban nem naiv egyszerűségében értendő, hiszen minden fordítás egyben értelmezés is. Ha ezt nem vállalja fel a fordító, pontossága visszájára fordul, és mondatai hamisan csengővé, bicegővé válnak, miáltal lerontja a szerző és a mű hitelét. Munkámmal tehát hidat kívántam építeni a 300 évvel ezelőtt élt tudós és a mai olvasó között. Ehhez azonban nemcsak nyelvi síkon kellett hozzá igazodnom, hanem törekednem kellett együtt érezni, lélegezni Bél Mátyás korának felvidéki hungarusisA. Erre a magatartásra kötelezi a Kedves Olvasót is a tisztesség. így nemcsak az esetenként túlzó jelzőit kell megértéssel kezelnünk, melyek a vármegye hegyeit magasabbnak, szikláit zordabbnak - sokszor úgyszólván járhatatlanoknak -, folyóit nagyobbaknak, pusztítóbbaknak tünteti fel, mint a valóság, hanem azokat az érzelmi, politikai rezdüléseit is, melyeket sajátos történelmi tapasztalatai motiváltak, és a miénktől eltérőek. Mire is kell gondolnunk ez alatt? Táj leírásaiban megszemélyesítésekkel és képekkel segít az olvasónak. Baj na és a megye területét például kimagasló hegyormok koszorússzák, melyek egyben a megye határát, mint örök jelzőkarók, jelölik ki. Egy másik helyen a falut a mellette elhaladó folyó megnyalintja, vagy a rossz termőföldön, mely gyakran csak ocsút terem sok helyen még csak nyoma sem volt az elvetett gabonának, úgy elborította a fii és fölverte a gaz. Ahol pedig a silány kalászok a gaz fölé emelték fejüket, úgy néztek ki, mintha nem is vetették volna, hanem szálanként palántálták volna őket. A vármegye folyói, tavai a magyar múlt és jelen részét képezik. A folyók szigeteikkel megajándékozzák a falvakat, medrükkel védik, mossák, öntözik vagy átkarolják a településeket, mai-