Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA

palotában az alkancellárnak vagy a palota kancellárjának nevezett személy őrzött. Majd ezeknek a pecséteknek a használatát a következő módon magyarázza: A kettős pecséttel nemesi címerek, mentességek és javak adományozásáról szóló okleveleket bocsátottak ki, ezeket rendeletekkel intézték, és akkor léptek életbe, ha ellenzője nem akadt. Ezért minden, a titkos pecséttel kibocsátott adományozáshoz az alábbi záradékot szokták fűzni: Ezeket mi kiváltság formájában adományoztuk, míg valóságosan is kiadjuk. Az effajta, kettős pecséttel kibocsátott leveleket ugyanis kiváltságleveleknek hívják. Egyébként az érseki szék hosszabb ideig való be nem töltése azt eredményezte, hogy a kisebb titkos pecsét használata gyakoribbá vált. Azonkívül Istvánffi Miklós, aki Oláh érsek titkára volt, azt szokta mesélni, hogy valahányszor az érsek a királyi udvarba ment, tiszteletből az alkancellártól a titkos pecsétet is nyomban elhozták neki. Ez pedig arra vall, hogy már ekkor, Pázmány kora előtt megszűnt a kettős pecsét használata, ami nem annyira az érsekek hibájának, mint inkább Oláhot követő viszontagságos időknek tudható be. Gondoljunk csak itt az esztergomi érseki szék hosszan tartó és romlást hozó árvaságára, ami 1573ban, Verancsics Antal halálával vette kezdetét és egészen 1595-ig tartott, és az egészen öt évig tartó másikra, mely a tizenhetedik század elején Kutassi János halálával kezdődött, vagyis 1602-ben és tartott 1607-ig, Forgács Ferenc bíboros beiktatásáig, újra és újra üresen maradt, elképzelhető hát, hogy mindkét megüresedés magának az érseki széknek is, és azoknak is, akik ezt követően azt elfoglalták, hogy a törökök zsarnoki uralmát ne is említsük, sokat ártott. Ennyit ízelítőül a fő- és titkos kancellárról. III.S. Az esztergomi érsek a királyi felség személynöke Mielőtt Magyarország egyháza Szt. István műveként arculatát elnyerte volna, vagyis az összes püspökség és az esztergomi érsekség megalapítása előtt legkegyesebb királyunk azon fáradozott, hogy a még meglehetősen pogány civil társadalmat is oly módon szervezze meg, hogy az mind a nép sajátosságainak megfeleljen, mind pedig más nemzetek kultúrájához is igazodjon. Elárulják ez irányú fáradozását a jó király e célból kiadott dekrétumai, még137