Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - Előszó
készített róluk (ezek ma az Országos Széchényi Könyvtárban vannak), a XX. század második felében kétszer is napirenden volt azok kiadása - eredménytelenül. Egyidejűleg azonban a nyomtatott és kéziratos művek némelyikéről megjelent magyar (vagy szlovák) nyelvű fordítás. 1957-ben Prokopp Gyula szemelvényeket fordított magyarra Esztergom vármegye leírásából is, ezek Zolnay László bevezetésével és jegyzeteivel láttak napvilágot. Most a teljes művet veheti kezébe új fordításban az olvasó. ****** Bél Mátyás a XVIII. századi Magyarország jellegzetes, s legnagyobb hatású tudósa. Félig magyar, félig szlovák származású, életének nagy részében (1719-1749) a pozsonyi németajkú evangélikusok lelkipásztoraként szolgált. Fontosnak tartotta és igény szerint használta az ország anyanyelveit: magyart, szlovákot és németet; és a közvetítő és tudományos nyelvként is funkcionáló hivatalos államnyelv, a latin művelését. Vallási kiadványokat, tankkönyveket mindegyik nyelven készített. Tudományos munkáját jelentősen ösztönözték németországi hatások. Államismereti művének tervét 1718-ban tette közzé levél formájában. Társakat toborzott az ország történetének, földrajzának, politika, közjogi és népességi viszonyainak feldolgozásához. Ebben az időben a magyarországi jezsuiták is hasonló tervekkel folytatták a történeti források összegyűjtését és az ország feltérképezését. A másfél évszázados török uralom alatt elnéptelenedett területek betelepítése, az 1715. és 1720. évi népszámlálás, az 1723-ban megfogalmazott helytartótanácsi feladat, - hogy tudniillik annak jó igazgatással kell szolgálnia a közjót - szintén ebbe az irányba való munkálkodásra ösztönöztek. A hasonló szándékok azonban ekkor még csak ritkán találkoztak. Bél Mátyás és a jezsuiták történeti és földrajzi tevékenysége közt közvetlen kapcsolat nem volt. A központi kormányszervekkel azonban Bél Mátyásnak evangélikus létére szokatlan módon - jó munkakapcsolatot sikerült kiépítenie, s a hivatalos támogatás nagyban hozzájárult országleírásának alaposságához. 1720-ban az a vád érte, hogy külföldi érdekeket szolgál. Ekkor fogalmazta meg a bevezetőnk elején közölt öntudatos sorokat. Az 1723-ban közzétett