Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - Előszó

mintakötet (Prodromus) alapján aztán az uralkodó is mellé állt (közvetlen anyagi támogatást azonban csak egyszer kapott). Egy - a munkálatok során keletkezett - kérdőív szerint az alábbiak írásba foglalását kérte munkatársaitól: a vármegye elhelyezkedése, határai, nevének és címerének magyarázása; geográfiája, természeti kincsei, madár- és állatvilága; a lakosság eredete, jellemzése, szokásai, életmódja, foglalkozása; a vármegye települései, azok rangja, története; a főúri és nemes családok genealógiája; a vármegye területén található intézmények; különlegességek. Természetesen Bél nyomtatott és korábbi kéziratos művekből, amennyire tudta, összeállította a leírást, s annak javítását és kiegészítését kérte magánosoktól és hivataloktól egyaránt. Kiindulási alapként Parschitius Kristóf kéziratos és Michael Bonbardi jezsuita szerzetes nyomtatott topográfiáját használta, az adatokat a munkatársaitól kapott adatokkal kiegészítve újra írta, újra másoltatta, s elküldte ismételten kiegészítésre és javításra. E folyamat egy-egy megyeleírás esetében többször ismétlődött. Szepes vármegye leírásában (megjelent 1723-ban) még pontosan megnevezte segítőit, később azok nagy száma miatt is, általában elhallgatta azokat. (Sok támadás érte ezért.) Az 1723-ban megjelent mintakötetben az alábbiak elvégzésére buzdította tudós honfitársait: a nép eredetének kutatása, magán - s közlevéltárak átnézése, városok és várak történetének megírása, földrajzi területek fekvésének felmérése, folyók útjának végigkövetése, természeti jelenségek okainak nyomozása. Talán feltűnt az olvasónak, hogy Bél egyik felhívásában sem említ vallási ügyeket, egyháztörténetet. A hatóságok támogatása azzal is járt, hogy bizonyos kérdéseket el kellett hagynia. Ezért van az, hogy csak ritkán fordul elő - még a kéziratban maradt megyeleírások közt is - vallást érintő kérdés. A politikai eseményeket is az udvar és a rendek kívánalmainak megfelelően lehetett csak tárgyalnia. Például a Rákóczi-szabadságharcra kezdetben a háború (bellum) szót használta, a kancellária észrevételezése (háború csak egyenlő felek között lehetséges) hatására változtatta azt zavargásra, zendülésre (motus, seditio). Az esztergomi vármegyeleírásban is így olvashatunk az eseményekről. A kéziratot az illetékes vármegyékhez is elküldte a helytartótanács segítségével. Legtöbb esetben értékes megjegyzésekkel látták el azt a vármegyei