Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

— de meg azt is: miért Esztergom és Esztergom megye közönsége az első az országban, amely, mint Kodály Zoltán kimutatja,

1 1831-ben Akadémiánktól, a Magyar Tudós Társaságtól, először kéri iparunk magyar műszavait s népköltészetünk kincseinek módszeres megmentését. A XIX. századi esztergomi érsekség történetével párhuzamban, Bél Mátyás és Helischer müvén keresztül a XVIII—XIX. századnak azt a polgári Esztergomát ismerjük meg, amely a kuruc háborúkban a város nagy szülötte, Bottyán János, 1848-bun pedig Kossuth Lajos mellett egy emberként állt. Ahol tehettük, utaltunk járásunk helységeinek haladó hagyományaira, történeti sorsának megbecsülésre méltó emlékeire. (Kossuth Lajos únyi birtokos, a nyergesi kuruc harcok.) Munkánk, amely jegyzeteivel s a Helischer-féle citátumokkal együtt csupán Bél Mátyás nagy műve csekély részének magyar fordítása, kettős célzatú. Egyrészt kísérlet és példa arra, hogy Bél Mátyás műveiben még igen sok értékes útmutatást talál a kutató, másrészt könnyítés kíván lenni azaknak, akik tájunk múltjának megismerésén és megismertetésén dolgoznak, de e kiadatlan művekhez hozzá nem főhetnek. Vége7tiíl hadd szóljunk néhány szót Bél Mátyás működéséről s arról az esztergomi polgárról, Helischer Józsefről. akinél becses adataival Bél Mátyás művét, száz évvel későbbi távlatból, kiegészíteni törekedtünk. Bél Mátyás, a XVIII. századi magyar felvilágosodás nagy történetírója, két évvel Budavára visszavétele előtt, 1684-ben a zólyommegyei Nagvócsán (Ocová), jobbágycsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Egyetemi tanulmányait a felvilágosodás 'bölcseletének egyik európai fellegvárábun, a hallei egyetemen végezte. Hazatérve a besztercebányai, majd a pozsonyi evangélikus kollégium ^ Bartók Béla—Kodálv Zoltán: A Magyar Népzene Tára, I. kötet. Bp. 195 . VII—VITT. lap. T