Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

johannita birtoklás nyomaival találkozunk. (Knauz I. kötet, 260.). A XIII. század második felétől az esztergomi káptalan birtoka. 1879-ben már templomos hely. Az 1732. évi egyházlátogatáskor Nagy-csév leányegyháza, Szt. Kelemen tiszteletére épült temploma dombon fekszik. 500 lépésnyire a falutól. A falu közepén egy harangláb van. Van iskolamestere, lakói mind katiholikusok; a felnőttek száma, 231 lélek. 1755-ben lélekszáma 611. (Villányi: Néhány lap, 103. lap.) Helischer 1827. évi kéziratos műve, 67. lapján: „Magyarok és tótok lakják, de az előbbiek átvették társaik szokásait és nyelvét, úgy. hogy már csak nevük árulja el magyar eredetüket. Lélekszámuk 1053, akik 190 családban 187 házat laknak. Szántóföldjéből 36 hold másodosztályú, 516 hold harmadosztályú és 425 hold negyedosztályú. Rétje harmadosztályt! és 170 kaszás. Szöllei közül 322 kapás másodosztályú, 602 kapás harmadosztályú, legelője harmadosztályú, faizása másodosztályú. Egyébként mészégetésből és a fának fuvarozásából, az azzal való kereskedésből egészítik ki a földből álló keresetüket. A faluhoz közel vannak azok a romok, amelyeket klastromnak neveznek. A néphagyomány szerint ez a templomosok kolostora volt. Kincskereső emberek messze vidékről is eljönnek ide, hogy megkeressék az elrejtett kincseket." 33. Helischer feljegyzése Huta-PUisszentWekrőI, 1287ben, kézirata 73. lapján: „Lakossága 230, katolikus vallású szlovák, akik 33 házban, 39 családra oszolva laknak. A földesúr templomot építtetett, amelyet 1816 óta az esztergomi ferences konvent atyái gondoznak. A falu lakosságának 117 hold negyedosztályú szántóföldje van és 54 kaszás harmadosztályú rétje, valamint 81 kapás harmadosztályú szöllője. Legelője és faizása egyaránt harmadosztályú. Legfőbb kereseti forrásuk a mészéqefés