Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

Helischer a Bél által említett üveghutáról megjegyzi, hogy az már régen megszűnt. 34. Csév 1732-ben az esztergomi káptalan birtoka. 1715 óta anyaegyház. 1732-ben iskolamestere van, egésztelkes jobbágy 26, zsellér 12 lakja. Lakosai mind katholikusok, a felnőttek száma'236 lélek. 1755-ben az egyházvizsgálati jegyzőkönyv szerint a kalholikusok lélekszáma 616 fő. (Villányi: Néhány lap. 102—103.lap.) Helischer kéziratának 62. lapja, 1827-ben ezeket jegyzi fel Csévről: „Lakosainak száma 1034. 188 családot alkotnak. 149 házat laknak. Katholikusok, saját templomuk és papjuk van. Szántóföldjeiből 624 hold másodosztályú, 357 hold harmadosztályú és 280 hold negyedosztályú. Rétje harmadosztályú és 132 kaszás. A szöllők közül 322 hold másodosztályú és 146 hold harmadosztályú. Legelője és faizása közepes. Megjegyzendő végül, hogy 1779-ben római mérföldköveket ástak itt ki, amelyeket Pestre vittek és ott a Tudományegyetem őrzi azokat. 1824 augusztusában ismét találtak egy mérföldkövet, Esztergomtól egy órányira, a Dorog felé vezető országút felé, amelyet megtalálásának helyén, egv földnek a végén ismét felállítottak. Felirata a következő: ..Imperátori Caesari Caio Tulio Vero Maximino Pio. Felici. Aug. Pontifici Maximo Reparatori Boni Publici Patri Patriae Primum Consuli. Germanico Maximo Dacico Maximo Sarmatico Maximo et Caio Tulio Vero Maximo Nobilissimo Caesaris filio Germanico Maximo Dacico Maximo Sarmatico Maximo Vias et Pontes Vetustate Lapsos Restituerunt A Bregelione Mille Passiuim XXXII." 55