Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

— az érseki Vízivárosba költözött. A fennmaradt épület ma: Bajcsy Zsilinszky-út 68. 27. A Vízivárosról Helischer id. kiadatlan kéziratos müve, 1827-ben a következőket írja (54. laptól): „Az esztergomi Érseki városról. A magyarok által Belső-városnak, vagy Vízi-városnak, a németek által Wasserstadt-nak nevezett város nevét arról az igen erős toronyról nyerte, amelyet víz-őrségéről vízi-toronynak neveznek. 1822-ben e víztorony vizének kiaknázására a hercegprímás egy különleges taposómalmot. víznyomóművet építtetett, amely a Duna vizét a vár — ezer vedernyi űrtartalmú — ciszternáiba vezeti fel. A 340 láb hosszú csővezeték, amely 178 láb magasságra vezet, óránkint kétszáz veder mennyiségű vizet szolgáltat; a kitűnő mű alkotója Svoboda János, császári alezredes, királyi építési igazgató. (—) A törökkor után a Vízivárost magyarok népesítették be, de a Rákóczi-kor után főként németek léptek a helyükbe. Jelenleg főként németek lakják. Ezek száma, a Várban lakókéval együtt 697 lélek; 62 házban lakva 123 családot alkotnak. Valamennyien római katolikusok. mesteremberek és kézművesek. Földjük nincs, kivéve a város alatt fekvő szigetet, amelyen 34 és fél kaszálónyi rétjük és 59 holdnyi kertjük van, amiért a megyei pénztárba összesen 768 forint és 24 krajcár hadi- és háziadót fizetnek. A Víziváros régi kiváltságai elveszlek. A kis városka egyrészét lefoglalja a királyi éléstár (Promptuarium), amelyet az egykori helyőrség számára létesítettek, valamint a jezsuitáknak Széchenyi György érsek által 1687-ben épített kollégiuma. Ez utóbbit jelenleg primási rezidenciává alakították át. egyházukat plébánia és ideiglenes székesegyház rangjára emelték. A Széchenyi érsek által ugyancsak gyámolított ferences atyák, eltöröltetvén, vízivárosi házukba a 33. sz. ma-