Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

keserűvízforrások, amelyeknek vizét mintegy negyven évvel ezelőtt (tehát 1780 körül), a bécsi és a pesti tudományegyetem vegyileg megvizsgálta és véleményük szerint azok a csehországi gyógyvizekhez hasonló hatásúak. Ezt a vizet a híres Sohmidt, abban az időben megyei főorvos, kitűnő eredménnyel használta betegeinél. Hogy hazánkat megszabadítsa a külföldi keserűsó behozatatlától és a könnyebb szállíthatóság kedvéért, a saját költségén külön épületet emelt, ahol ezekből a vizekből sót főzött. Ez az üdvös kezdeményezése, — a végzet így hozván magával, — semmivé vált." Az esztergomi fürdővel kapcsolatban Helischer megemlíti (kézirata 56. lapján), hogy „az ő ifjúkorában ez sűrű náddal benőtt tó volt, amelyet 1790 körül Sándor Antal gróf az esztergomi káptalantól megvett, azt feltöltötte és a forrásokat medencébe vezetve, a fölé egy elegánsan berendezett fürdőházat építtetett, a terület többi részét pedig fákkal és virágokkal ültette be. Ezt a nagy munkával létesített művet azonban a mindent megőrlő idő megsemmisítette. Most ez a víz kalló-malmot hajt." Az esztergomi fürdő egyébiránt az ország legrégebbi nyilvános fürdője, amelyet a XII. század végén III. Béla neje adományozott az esztergom-szentkirályi johannitáknak. — Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis, I. kötet, 326. lap. 21. Szent Tamás lakosságáról Helischer kézirata (58. lap): „1828 lakosa van, akik 466 családra osztva 275 házban laknak. Közülük 1527 katholikus, akik a vízivárosi plébániához tartoznak, 2 evangélikus, 1 református, 36 görögkeleti és 262 zsidó, akiknek saját zsinagógájuk és rabbijuk van." „Művelésre alkalmas földjük nincsen, csak házhelyeik, mégis a káptalan őrkanonokjáról elnevezett szöllőhegyen 1240 kapás szöllőt művelnek. Ezért sokan kéz48