Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Horváth István: Vitéz János palotájának régészeti feltárása

remhez tartozott az emelet K-i falában korábban talált öt nagy későgótikus ablakfülke, illetve ide sorolhatjuk még egy, a D-i hegyoldal felé nyíló ablakrésü maradványát is. (4. kép) A palota Ny-i homlokzati fala — az egykorú leírásokban említett, és a Dunára néző erkélyfolyosóval együtt az 1595. évi ostromban leomlott. A megmaradt támpilléres falon falkutatást, illetve alatta ásatást végeztünk, amely további, fontos adatokat szolgáltatott a Ny-i homlokzatról, illetve erkélyfolyosóról: a Ny-i traktus pincéje fölötti szinten D-en, egy nagyméretű, É-kon két kisebb helyiség helyezkedett el. A D-i teremnek két elfalazott (részben szétlőtt) ablaknyílását találtuk meg. Kívül, az egyik támpillérnek a nyolcszög három oldalával záródó felső részén öt konzolindítás volt megfigyelhető, — a 2. és 3. támpillér közt pedig öt helyen mészkő-konzolok betörött csonkjait találtuk meg. Ezek alapján a nagyterem loggiáját a vajdahunyadi erkélyfolyosóhoz hasonló formában rekonstruáltuk (1982), azaz: a támpillérek konzolokon kiszéledő tetején kis, torony-szerű zárterkélyek, közöttük pedig szintén konzolokon futó zárt erkélyfolyosó helyezkedett el. — Hogy legalább még egy támpillér tetején volt zárterkély, azt a hegyoldalban végzett ásatás leletei is bizonyítják. Itt ugyanis, a lejtő alján ásott árokban 4—5 m mélységben megtaláltuk a loggia lezuhant törmelékanyagát, amelyből egy teljesen ép. és a 3. sz. támpillér sarkain induló, ék alakban végződő konzolokkal teljesen megegyező nagy mészkőkonzolt is kiástunk egyéb, — a loggiához tartozó kőfaragványokkal együtt. További kutatást végeztünk a Ny-i homlokzat É-i szakaszánál is, ahol megállapítható volt, hogy az É-i falszakasz egy jelentős részét a török időkben teljesen újrafalazták. Itt két, teljesen elpusztult, és a meglévőkkel azonos méretű nagy támpillér alapozását találtuk meg, amelyek az említett falszakasszal együtt a hegyoldalba dőlhettek ki — valószínűleg a palota pusztulása idején (1595-ben). Ezek a megfigyelések a Vitéz-féle palota É-i részének elméleti rekonstrukciója szempontjából lényegesek. Bonfini ugyanis. — és a XVI. században több utazó leírják, hogy a nagyteremből nyílott egyrészt a loggia, másrészt a „Sibillák kápolnája". Ez utóbbit korábban az Árpádkori várkápolnával próbálták azonosítani. Az egykorú leírások, illetve a fenti megfigyelések azonban arra engednek következtetni, hogy a Sibyllák kápolnája itt állt, a nagyterem ENy-i sarkán, vele azonos szinten. — Halljuk erről Reinold von Lubenau leírását, aki 1587. február 18-án járt Esztergomban: . . . ,,egy magas kőlépcsőn egy gyönyörű nagy terembe érkeztünk, amelyben több mint száz asztal is állhatott és amelyben sem pillér, sem oszlop nem volt. Fent a mennyezetet szépen faragott aranyozott rozetták díszítették. Körben a falakon az összes keresztény császár és magyar király életnagyságú, művészi képei. A törökök azonban az arcukat bemeszelték, úgy hogy nem lehetett felismerni őket. Minden ajtón az osztrák címer volt kőből, vagy fából kifaragva. A teremből egy kápolnába mentünk, amely körben már boltozva volt. A boltozaton sok szentnek és a megfeszített Krisztusnak képe. A kápolnában körben a szibillák voltak megfestve, akik Krisztusról prófétáltak. A kápolna mellett a mondott nagytermen át egy pompás folyosóra 82