Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Horváth István: Vitéz János palotájának régészeti feltárása

lotta. Funkciója: valószínűleg a királyi, majd érseki udvartartás számára nélkülözhetetlen élelmiszer-raktár: tárház lehetett. A fölmenő falak vizsgálata során kiderült, hogy a „tárház" szintje fölött további, Árpád-kori falrészletek vannak, s ezeken — a dunai oldalon 5 nagy ablakfülke részleteit, ill. egy valószínűleg a XIII. században a falba vágott ajtónyílást találtunk, illetve bontottunk ki, — az épület DK-i sarkában pedig egy köpenyfal elbontása alól előkerült az Árpád-kori épület kváderkőből épített belső falsarka, mely a második emelet szintjéig fennáll! A barokknak hitt épületről tehát bebizonyosodott, hogy helyén egy hasonló tömegű, 45 x 10 m alapterületű palotaszárny emelkedett, amely legalább egy, de valószinűleg két emeletes volt. Ez az épület lehetett a királyi reprezentációt szolgáló „nagy palota" melynek az első emeletén volt nagyterme a trónteremmel azonosítható. E nagy palota a nagy udvar Ny-i oldalán, É—D-i irányban feküdt. A tőle D-re, a 30-as években feltárt palotamaradványokról az építéstörténeti megfigyelések alapján megállapítható volt, hogy azok a nagy palota-udvaron belül, külön fallal lezárt kis-udvar D-i oldalán helyezkedtek el. (2. kép) Ez az épületegyüttes egy többszintes lakótoronyból, a hozzá csatlakozó toldaléképületből és a várkápolnából állott, és minden bizonnyal csak a királyi család lakóhelyéül szolgált. Megtaláltuk a kis-udvarba bevezető kapunyílás elfalazott helyét is. — Egykorú (1594—95. évi) ábrázolások, illetve a meglévő maradványok értelmezésével elkészítettük a lakótorony elvi rekonstrukcióját. Eszerint ennek a tömör földszint felett három lakott szintje lehetett, amelyet gyilokjáró erkélyfolyosó és csúcsos tetősisak koronázott. (3. kép) A nagy palota É-i végénél emelkedő Ny—K-i palotaszárny falkutatása során egy a „trónterem" ÉNy-i sarkából nyíló elfalazott ajtónyílást is kibontottunk, amely a falban futó sikátoron át. a Ny-i várfalból támpillér-szerűen kiugró WC-hez vezetett. A felmenő falak vizsgálata arra utalt, hogy ez a palotaszárny is emeletes volt. További kutatással 1984-ben sikerült itt az egykori emelet téglapadlóját, és az emelet keleti falából is egy részletet feltárni. A falkutatásokból kitűnt, hogy a „nagy palotát" a XIV. században (valószínűleg Telegdy Csanád érsek — 1330—1349) részben elbontatta és gótikus stílusban újjáépíttette. E gótikus palota is emeletes volt. Ekkor, vagy legkésőbb a XV. században készülhetett a mai pince-boltozat, valamint egyúttal a fölötte lévő szintnek — a korábbi trónterem helyén épült nagy termét is beboltozták. E terem boltozatának indítását (amelyet azután a XV. században elbontottak) a K-i falon végig kibontottuk egy későbbi ráfalazás alól. Ugyanitt két ma is meglévő ajtónyílás, és két ablak, a Ny-i falon pedig a már említett hét résablak tartozott ehhez az építkezéshez. A boltozott nagyterem fölött valószínűleg sikfödémes emelet volt. A Kaszárnya Ny-i oldalán lévő falköz kutatása során megállapítottuk, hogy a gótikus palotát a XV. század közepén teljesen átépítették: a dunai oldalon egy vele azonos méretű új szárny épült hozzá hosszában, amelyet hatalmas támpillérek támasztanak. Ezzel a pinceszinten és a földszinten az épület két traktusos lett. Ezek felett az emeleten egyetlen hatalmas dísztermet létesítettek úgy, hogy egy 47 x 18 m alapterületű „óriásterem" alakult ki, amelyről az egykorú források gyakran megemlékeznek, és Vitéz érsek (1465—1472) építkezésének mondják. E nagyte81