Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Horváth István: Vitéz János palotájának régészeti feltárása

E külső védőfalon belül a kora-Árpád-kori palotaudvar keleti falvonulatát, ill. a palotaudvarra bevezető kaputoronynak részletét is megtaláltuk. Ezek az újonnan előkerült falmaradványok bizonyították azt a feltételezést, amely szerint a királyi, (később érseki-) palotát a XI—XIII. században a váron belüli külön erődítményként alakították ki. Az említett területen néhány helyen a római szintek alá is le tudtunk hatolni: a tervezett épület D-i végénél egy IV. századi, és egy II. századi római kőfalat találtunk (utóbbira a XIV. századi palotaszárny falát építették rá). A két római fal között egy kelta ház részlete került elő gazdag késő-kelta (LT-D) kerámia-leletanyaggal, s az ezt átvágó Árpád-kori fal-alapozás árkában egy kelta bronzpénzt is találtunk. A kelta ház alatt, a termés-sziklán jelentős vastagságú koravaskori (Ha-AB) településréteg helyezkedett el. Az Árpád-kori torony melletti kutató árokban még jobb keresztmetszetét kaptuk a Várhegy települési rétegeinek: itt az 1930-as években már a XV—XVI. századi rétegekig kitermelték a földet. Innét számítva — egy rövid szakaszon 7 m mélységig haladtunk két Árpád-kori fal között, és a XV. századtól a középső bronzkorig jutottunk le időben. A még mélyebben fekvő, korábbi települési rétegekbe az árok szűk volta miatt már nem tudtunk lehatolni. E korábbi rétegek közvetett bizonyítékát viszont megtaláltuk: az Árpád-kori fal alapozás-árkának kevert földjéből ugyanis egy szép kovakő-penge, a Várhegy első paleolit lelete került elő. — Az árokkal egyébként átvágtunk egy kelta sáncot (valószínűleg a várhegyi kelta oppidum erődítményét), amelyet egy korarómai fallal erősítettek meg a K-i oldalon. Ez utóbbi talán a római Castrum (Solva) erődfalának első ismert maradványa. 1979-től folytathattuk kutatásainkat a Kaszárnya-épületében, valamint az előtte fekvő Ny-i ,.falköz"-ben is. A Kaszárnyában, az újkori járószint és a pinceboltozat közötti, mintegy 130 cm vastag (főleg törökkori) feltöltődést még 1967. január—márciusában kitermeltük a pinceboltozat felett nagy szakaszokban megmaradt középkori téglapadlóig. 1975-ben -^sajnos — eltávolították a középkori téglapadlót, ill. a boltvállak betöltését, majd a boltozat „megerősítése" után visszatöltötték a boltvállakat. — Mivel e munka régészeti felügyelet nélkül történt, 1979-ben először a Ny-i boltvállra ástunk rá ismét néhány helyen, s ennek során a Ny-i homlokzat későközépkori földszinti fala alatt megtaláltuk a XII. századi királyi palota kváderkőből épített külső falát, amelyen öt — a falba bevágott, majd a XIV—XV. században elfalazott — résablakot bontottunk ki. Mivel a résablakok arra utaltak, hogy a fal K-i oldalán valamilyen helyiségnek kellett lenni, kitermeltük a K-i boltváll betöltését is. Ennek során meglepő felismerésre jutottunk: a K-i fal alsó része ugyanis — az épület teljes hosszában (45 m) szintént Árpád-kori eredetű, és ezen két elfalazott, nagyobbméretű románkori ablakot bontottunk ki. Egyúttal megállapítottuk, hogy a XIV-—XV. században beboltozott és pinceként használt alsó helyiségnek három szellőzőnyílása szintén meglévő románkori ablakok felhasználásával készült, és hogy a pincébe vezető két lépcső-lejárat is Árpád-kori eredetű. A dunai-, ill. K-i oldalán 5—5 ablakkal és két bejárattal ellátott, egykor sík, gerenda-födémmel fedett helyiséget belső válaszfal nem osz0