Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Prokopp Mária: Vitéz János és a művészetek

ezt a tanítást, amikor a falat egyenletes ritmusú, festett árkádsorral díszíti, amelynek magassága a szomszédos terembe vezető ajtónyílással azonos. Az íveket tartó négyzetes pillér előtt aranyozott toszkán fejezetű háromnegyed oszlopok állnak, és ezek tartják a széles párkányzatot, amelyet a zöld alapon aranysárga inda és levélmotívum díszít. Ez a fríz-festés folytatódott a terem nyugati falán is, erre utalnak a freskótöredékek. Az árkádsor tehát körbe futott a teremnek mind a négy falán. A padlószinttől egy méter magasságban, vagyis szemmagasságban levő, illuzionisztikusan festett piros márványpadlózaton állnak a pillérek, amelyeket kissé oldalnézetből és rövidülésben, a terem középpontjából nézve ábrázol a festő. Az így kialakított loggiában áll a négy sarkalatos erényt jelképező, egy-egy háromnegyed életnagyságú nőalak. Az Okosság, a Mértékletesség, az Erő, és az Igazságosság már az ókorban a bölcselet alapját, „sarkköveit" képezte. Pláton és Arisztotelész tanítását Cicero, majd Ambrosius és Sevillai Isidorus közvetítette a középkori skolasztika számára, amely egyesítette a 3 teológiai erénnyel (Szt. Pál I. Kor. 13.) E 7 erényre épültek a középkari tudományok, a hét szabadművészet, a grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztrológia és a musica. A XV. század főképpen a grammatika, retorika, poésia, história, és a morális filozófia területén fejlesztette tovább a tudományokat. Ezt az öt tudományt értették a Studia humanitatis alatt, amely az egyes diszciplínákhoz kapcsolódó antik szerzők, latin és görög nyelven való olvasását és magyarázatát jelentette. Vagyis az irodalmi érdeklődés került előtérbe. Vitéz János magas színvonalú irodalmi műveltségéről, az antik és az ókeresztény szerzők ismeretéről és azok mesteri kamatoztatásáról tanúskodnak a könyvtárának lapszéli jegyzetei, valamint a fennmaradt levelei és diplomáciai beszédei.

1

0 A klasszikus műveltség azonban, melyet rajongva szeretett, és a kor legjelesebb humanistáival egyenlő mértékben birtokolt, sosem volt öncél, csak eszköz a nemzet szolgálatában: „Munkálkodásunk során csak azt a szabályt követtük, hogy . .. semmise rendeltessék alá a puszta művészetnek és semmi engedmény ne tétesség az üres csillogás vágynak."

1

1 Vitéz János a kortárs európai humanistáknál nagyobb szerepet tulajdonít az erkölcsi felelősségnek. Callimachus írja Vitéz udvaráról, hogy „minden beszélgetés, vitatkozás a hasznosra, és az igazra irányult." „Nem tűrt különbséget szó és tett között. Ő és barátai napról-napra tudósabbak és jobbak lettek."

1

2 Janust és a magyar ifjakat azért küldi Guarino veronai akadémiájára, mert „Te vagy a legtudósabb és hozzáteszem, a legjobb ember".

1

3 Vitéz János leveleskönyvének előszavában így ír az ország erkölcsi állapotáról 1445. április 24-én: „Az egész országban gyászos törvényszünet lappang, és a végzet minden erkölcsi gátat átszakít. A törvények béklyójától eloldott dühöngés vágtatni kezd . . . Felszabadult a gyűlölködés és a rablás meg a fosztogatás kecsegtet gazdagsággal. . . . Baráti kéz fordul tulajdon vére ellen, rokon vív csatát rokonával! Soroljam-e tovább? Senki sem ismer irgalmat ... és eljön az idő, amikor a bűnt erénynek mondják, csak a siker és szerencse kísérje . . . Fájdalommal teszem hozzá: Az erénnyel már alig élnek, annál inkább visszaélnek. Már ritka i 55