Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Prokopp Mária: Vitéz János és a művészetek

tyás királynak is kancellárja, aki trónját nagyrészben neki köszönhette Vitéz János nagy tervekkel jött Esztergomba. A már Váradon előkészített és 1465-ben a pápától is jóváhagyott magyarországi Universitas felállítását egyik fő feladatának tekintette. Mátyás azonban nem engedélyezi, hogy Esztergomban nyissa meg kapuit az egyetem, és Pozsonyt jelöli ki székhelyül. Itt nyílt meg 1467-ben, Académia Istopolitana néven. Vitéz János esztergomi építkezéseiről a kortárs humanisták magasztaló soraiból, elsősorban Janus epigrammáiból

7' és Bonfini leírásából

0 valamint a több mint 50 éve, és napjainkban különös intenzitással folyó régészeti — műemléki kutatásokból tudunk. A székesegyház, Szécsi Dénes érsek által megkezdett, átépítését befejeztette, az erődítéseket korszerűsítette, palotáját rangjához méltóan, a humanista Magnificentia követelményei szerint megújította. A magnificentia. a nagyszerűség fogalmát a humanisták Aristotelesz Nikomakhoszi Etikájából vették. Itt olvashatjuk a műpártolásra is vonatkozó tanítását, vagyis, hogy milyen feltételek mellett illenő nagy költséget fordítani profán művészeti alkotásra, amelyek sem a hasznosságot, sem Isten dicsőítését nem szolgálja hanem mindenek előtt a megrendelő személyes nagyságát hirdeti. E tanítás szerint. — amelyet a rómaiak. (Cicero, id. Plinius. Seneca. Vitruvius) majd Aquinoi Tamás és Petrarca, a humanizmus atyja is átvett — a megrendelő nem lehet sem kérkedő, sem kicsinyes, és művészetével mindenkor a „közösséget kell szolgálnia."

7 Ha Janus és Bonfini, akik oly különböző érzelmi hozzáállással közeledtek Vitéz Jánoshoz, oly egybehangzóan magasztalhatják művészetpártolását és emberi jellemét, akkor nem kételkedhetünk Vitéz János igazi ,,virtus"-ában, magnificentiájában. A külföldi humanisták Vitézt dicsőítő dedikációi is erre utalnak. Említsük pl. a Firenzében élő görög humanistát. Johannes Argyropylost, Arisztotelész első hű fordítóját, aki műve öt kötetét Cosimo és Piero Medicinek ajánlotta, és az Égről szóló négy könyvét Vitéz Jánosnak dedikálta: „hogy Te. Atyám, kitűnő és tökéletes vagy, ennek híre eljutott hozzánk is. . . Mértékletesnek. állhatatosnak, igazságosnak és bölcsnek magasztalnak Téged. Dicsőítik bőkezűségedet, fényűzésedet, nagy szellemedet és ritka szeretetreméltóságodat. Egyszóval az összes erényeket és az emberiség minden jelességét feltaláljuk Benned."

8 Ezek az erények jelennek meg Vitéz esztergomi palotájának egyik árpádkori helyiségében, amelyek az esztegomi nagyszabású építkezéseihez kapcsolódó nem kisebb jelentőségű falfestészeti mecénásságának egyetlen fentmaradt emléke. Ez a terem az árpádkori királyi palota lakótornyának emeleti helyisége, amelyet Vitéz János új padlózattal és teljes freskódísszel látott el. A vár XVI—XVII. századi török ostromai ezt a termet is beszakították. A három csonkán álló fal közül csak az északin maradt fent. ott is töredékesen a freskófestés, a „decorum". Az arisztotelészi etikában a virtus követelménye a decorum is, amelyet Cicero nyomán Leon Battista Alberti fogalmazott meg 1450 körül. Alberti híres műve: De re aedificatria libri decern, két példányban is fennmaradt a Corvina könyvtárból és bizonyára ott volt Vitéz könyvtárában is. Itt olvashatta, többek között, hogy „az oszlopcsarnok az utcák, terek, a köz- és magánépületek legfőbb dísze. Az oldalfalakon nincs szebb festmény az oszloprendek ábrázolásánál."

9 Az esztergomi freskósor követi 54