Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Vukov Konstantin: Az esztergomi Vármúzeum Vitéz János korabeli rekonstrukciós programja
kélyek közötti belső falfelület közepén voltak. Mivel 3 ilyen átjáró volt (Custos, Houínagel metszetein), így 4 erkély jöhet szóba, éppen a ma is álló támpilléreken. Az európai íves famennyezetű termekben megjelenő címer, vagy állatfej motívum (Augsburg. München. Padova, Vicenza) indíttatott arra, hogy a kőtárban ilyen formájú darabok után keressünk. Sikerült is három címerpajzsos konzolkövet találni, amelyeket a Kaszárnyában volt lakószobák válaszfalainak bontásakor találtak. A negyedik kő 1987-ben került elő a múzeumi új feljáró falépcső melletti (keleti határoló-) falból. (39. kép). A konzolkövek eredetileg a főfalba voltak beépitve, felső s ;kjuk pedig a falon vállat képezett, ahogy a megmaradt festéknyomok árulkodnak. Az analógiák alapján a tetőszerkezet talpgerendái feküdtek fel ezekre. (40. kép). 3. A palota rekonstrukciója —A megismert források, nyomok és töredékek alapján rekonstruálnajuk a ,,Vitéz"-palotát minden további részletes indoklást mellőzve. A rekonstrukció három elemből ötvöződik. (41. kép). Vannak olyan részek, amelyek szabatosan, teljes hitelességgel megállapíthatók. Ez lényegében a függőfolyosó szerkezete, a földszinti épületrészek a nagyterem padlószintjéig és az udvari (keleti) felmenő fal az ablakok szemöldök magasságáig. A kőkeretes ablakok közül egyet pontosan rekonstruálhatunk. Vannak olyan részek, amelyek az építés és szerkezet logikájából kikövetkeztethetők, azonban az eddigi kutatási eredmények nem elegendők pontos meghatározásukhoz. így a keleti fal ablakszemöldöke fölött kellett lennie legalább 1.0—1.5 m magas fölfalazásnak, mivel az áthidalásokat e rétegben kellett megoldani (bármennyire is a szemöldökkövek játszák e szerepet), s helyet kell adni a tetőszerkezet konzolköveinek. Azok a bizonyos címeres konzolok tartották a tetőzet talpgerendáját, de milyen magasságban, azt hitelesen még nem tudjuk. Viszont a konzolok befogásához kellett ráterhelő falként legalább 1 méteres attika, amely szerepet töltött be a tetőszék és a belső mennyezet csatlakozásában. A tetőzet oromfalas volt, a XV. század végén mázas színes cserépfedésű. A tetősíkot a dunai oldalon három nagy bevilágító ablak bontotta meg. A belső mennyezet íves volt, kazettákra osztott, aranyozott rozettákkal díszítve. Ismeretes a nagyteremből a függőfolyosóra átvezető, a metszetek tanúsága szerint 3 nyílás, amelynek íve 2,5 m széles volt. De helyüket nem tudjuk, csupán Vajdahunyad példájára véljük a támpillérek meghatározta erkélyek közében. S elérkeztünk a rekonstrukció harmadik módszerbeli eleméhez: az építészeti analógiák művészettörténeti párhuzamok segítségéhez. Éppen a hiányzó magasságbeli problémák és a homlokzati megjelenés változatainak feltárásához vezet el bennünket. A leomlott dunai homlokzat képéhez Vajdahunyad nyújtja a legtöbb hasonlatot. Vajdahunyad a tűzvész előtti állapotában nem az általunk ismert kis tomyos-erkélyes kastély, hanem ennél egyszerűbb. (23. kép.) A függőfolyosó félnyeregtetejéhez fióktetőkkel csatlakozó zárterkélyek határozottan horizontális jelleget kö'csönöznek, s ezt a kvázi vízszintes sávot vastag pillérek támogatják. 2 7 Esztergom esetében a ..Stat und Schloss Gran'' metszet ábrája arra figyelmeztet minket, hogy ehhez az 109
