Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Művészetek a vármegyében Írta: Einczinger Ferenc

Művészetek a vármegyében Irta: EINCZ1NGER FERENC Komárom és Esztergom vármegyék művészeti kulturája a nagy római birodalom idejére viszonyuló nyomokat mutat. De a Kelettől, a Nyugat kuturája érdekében vívott harcaink, főként a másfél évszázados török uralom, a XVI. és XVII. században az országnak úgy politikailag, mint művészileg legfontosabb részeit tökéletesen elpusztították. Esztergom városában, úgy mint másutt, a török elvonulás után, csak füstölgő romok maradtak s a templomok, paloták megmaradt köveiből, a hosszú harcban meggyérült, elfáradt, elszegényedett lakosság és az idegen telepesek csak dísztelen lakóházakat emeltek. Pedig ez a hely a XI. század elejétől kezdve az ország kultúrájának és művészetének elinduló forrása volt. Bár e korbeli építkezéseinek mint a művészeti élet első lelőhelyei a betelepülő idegen szerzetesek elgondolásai voltak s később is sok idegen mester dolgozik itt, mint általában az egész országban, művészetük a hosszabb ittartózkodás ideje alatt, magyar hagyományoknak megfelelőleg átalakult. Műemlékek temetője lett az ősi Istergarom (Esztergom) város, mint hajdan Brigécio (Ó-Szőny). Csak a föld alól előkerülő épület és iparművészeti maradványok és sírleletek tanúskodnak a régi korok kultúrfokáról, mert népvándorlás, római és középkori leletek nem ritkák a kettős vármegye vidékein. Az új évszázadokra szóló fejlődés Szent István, első magyar királlyal kezdődik. A politikailag megszilárdult országban a kereszténység és a nyugati műveltség befogadásával itt teremti meg a művészetek virágzásának életfeltételeit is. Uralkodása idejéből származó esztergomi nagy templom fennmaradt dekoratív kőtöredékei közvetlen rokonságot árulnak el a még régibb magyar fegyverek és sírleletek díszítéseivel, ami bizonyítja, hogy a behozott idegen stílusformák magyar levegő hatása alatt, helyi jelleget vettek fel. E töredékek is eleget beszélnek nekünk az elpusztult műemlékek egykori pompájáról. Haladott kultura és kifejezett művészet nyilatkozik meg az esztergomi templom trónusának márványberakásos töredékében. Sajnos, a mesterek nevének s származásának feljegyzése az időben feledésbe ment. Bizonyára bizánci, lombardiai, délnémet vagy francia kőfaragók alkotása, mert a nyugati művekkel való stílusösszefüggés nyilvánvaló. A várhegy hajdan több tornyú gerendatetős székesegyháza, a megye területén állott monostorok és templomaik a külföld egyházi emlékeivel szemben külön csoportot alkotnak. A fennmaradt csekély töredékéből is megállapítható, hogy milyen nagy súlyt he67