Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

Mike Lajos kir. közjegyző, az utóbbi vitéz S zi v ó s W a 1 dvogel József ny. tábornok elnöklete alatt. E pártok tették lehetővé, illetőleg biztosították ,hogy a város közönségének megmozdulása úgy országos, mint a városi politikai életben egységes, vagy az esetleges ellentétek mellett is zavartalanul nyugodt legyen. Elnökségükről s a vezető tagokról könnyű volna az elismerés s a méltatás szavait hangoztatnunk, ez azonban a sok tekintetben így is csak a krónikaszerű feljegyzésekre szorítkozó munkánk irányától eltérne, s a rendelkezésünkre álló hely se teszi lehetővé. Aki a város politikai, vagy gazdasági életében tevékeny részt vett, az elsősorban önmaga állítja fel mérlegét, másrészt talán saját maga tiltakoznék az ellen, hogy önzetlenül vállalt munkakörét a kortársak egyike e könyv betűivel igyekezzék értékelni. Mert aki Esztergomért dolgozott, az jó és nemes célért dolgozott s a maga meggyőződése adja működésének legértékesebb elismerését. * * # A jelen sorok szerzőjének a legnehezebb időkről kellett szólnia és beszélnie kellett azokról, kik ma is köztünk vannak. E munkája során sokszor eszébe jutott a krisztusi fenséges gondolat, hogy azok mondhatnak csak bírálatot, kik maguk minden bírálatot kiállanak. A szeretet és megbocsájtás e gondolatával szemben — nem is szemben, hanem a magasabb rendelésből belénk oltott igazságérzet erejétől súgallva, sokszor keményebb szavakkal, históriailag is bizonyítható valóságokat kellett volna papírra vetnie. Mégsem tette, mert e sorok nem támadhatatlan értékű feljegyzéseket kívántak adni (aminthogy ilyenek tulajdonképen alig vannak), hanem csak vázlatot adott, mely a jövőnek a kutatására s biztosabb megállapításra forrásul szolgálhat. így végig mentünk a legizgalmasabb időkön, a Károlyi- s a bolsevista forradalmak idején. Forradalmak voltak azok, hiszen a nemzet egésze s benne e megye s e város nem vett lélekben osztatlan részt, úgy hogy nem voltak az összeség, vagy legalább is a többség akaratmegnyilvánulásai. Ezt a részt a tízéves megye és várostörténetből aránylag bőven tárgyaltuk, hiszen ezek voltak a legizgalmasabb napok, melyek minden súlyát és terhét ezidőszerint is érezzük. Aztán ecseteltük a következő évek eseményeit, melyek kimagaslóbb részein nyomtalanul elmenni nem lehetett. Ügy voltunk azokkal, hogy sokat kellett volna mondani, de a tér nem engedte. Majd sor került a legutóbbi évek szinte sziszifuszi erőfeszítésére, melyek a várost súlyos gondokba s terhekbe kényszerítették, de azért, hogy az utódok egy szebb, boldogobb jövőnek lehessenek osztályosai. Jól tudjuk, hogy bizonyos igazságtalaság van abban, hogy a gyászos forradalmi idők szereplőit névszerint emlegettük, míg az alkotás idejének munkásai sorából névszerint jóformán senkit sem említettünk. Engedtessék meg azonban az író számára egy kijelentés: nem bókolni akart, nem kultuszt kívánt azok számára, 53