Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

Ennyi s így fejlődő iskolaintézmény mellett elmondhatjuk, hogy a városban évi átlagban 1000—1200 idegen diák tartózkodik s így javára válik nemcsak az iskolaváros gondolatának, hanem az idegenforgalomnak is. Az idegenforgalom terén tudniillik a logikus felfogás szerint nemcsak azt kell keresnünk, hogy sok vidéki, vagy külföldi jöjjön a városba, olyanok, akik rendszerint csak egy-két naprajönnek, hanem inkább az állandó belső népmozgalmat kell erősítenünk, fokoznunk. Az átmenő forgalom ugyanis, különösen az utóbbi években, igen élénk. A legkülönbözőbb magyar és külföldi idegen csoportok ezrével keresik fel a várost, a Bazilika, a kincstár, képtár, keresztény muzeum kincseinek megcsodálására, s onnan — a Várhegy csúcsairól legalább egy észrevétlen pillantást küldjenek a Duna túlsó oldalára a cseh rabságba vetett magyaroknak. Finnek, esztek, belgakongóiak, lengyelek, holland és belga nevelőszülők, Svájc, Olaszország képviselői, a Dopolavoro tagjai, Dino Grandi olasz külügyi államtitkár, — ime csak a legszűkebbre fogott elsorolása azoknak a külföldieknek, kik városunkat az utóbbi években nagyobb csoportban meglátogatták. A város 1926-ban külön idegenforgalmi hivatalt létesít, mely nemcsak a kalauzolásban, hanem az elszállásolásnál, programm megállapításnál készséggel és díjtalanul áll rendelkezésére minden hozzá fordulónak. Nem elég azonban az idegenforgalom fellendítése, hogy a kiránduló csoportokat Esztergomba hozzuk s itt egy nap alatt megmutassunk nekik a Bazilikát és a primási palota kincseit. Ha azt akarjuk, hogy az idegen itt is maradjon egy-két hétre, — mint diák az iskola éveire, — vagy mint nyugdíjas állandóan itt telepedjék meg, akkor a várost modernné, egészséges levegőjűvé s külsőben is csinossá kellett fejlesztenünk. Az első hiány, melyet pótolni kellett a vízvezeték. A gondolat már régen benn él a városban, s Varga József mérnök már a békeévekben kidolgozta a terveket, de megvalósításukra nem került a sor. 1922-ben ismét felvetődik a kérdés, mert a város főorvosa egészégügyi okokból sürgeti ennek megépítését. Amikor aztán enyhül az országos gazdasági krizis, s a kormány a Speyer kölcsönt juttatja a városoknak. Esztergom is elhatározza annak felvételét. És büszkék vagyunk rá, hogy a devalváció, a pénzlebélyegzés, a kosztkamat súlyos hatásaitól mélyen érintett közönség nem riad vissza az új tehertől, hanem a képviselőtestület egyöntetű elhatározásával, fellebbezés nélkül dönt a Speyer kölcsön felvétele s vele a vízvezeték megépítése mellett. Most már gyorsan halad előre az ügy. 1925-ben elfogadja a város a terveket, kiírja a pályázatot s annak eredményeként az építéssel 1926. februárjában Törs és Ormai céget bízza meg. Programmszerűen folyik a munka, úgy hogy 1927. januárban megtörténik a vízvezeték ünnepélyes megnyitása. Előbb az Egyház adja áldását az új műre, majd a belügy és pénzügyminisztériumok képviselőinek és sok más előkelőségnek jelenlétében Antóny polgármester megnyitja a csapot, utána feltör a sugár, hogy magasba szökkenésével hirdesse: ez a város a legnehezebb időkben Komárom és Esztergom Vármegyék újjáépítése Trianon után 49