Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

sával foglalkozik, s az új leányközépiskola előreláthatólag 1930. szeptemberében már meg is kezdi működését. Ugyancsak új épületet kap az Érseki Tanítóképző-intézet. Megfontolt előkészítés után 1928-ban kezdődik meg az építkezés, s a következő év őszétől már az új intézetben folyik a tanítás. Hogy azonban az iskolaváros gondolata előrehaladjon, nem lehetett megelégedni azzal, hogy az eddigi iskolák új és megfelelőbb elhelyezést nyerjenek, hanem további létesítményekről is gondoskodni kellett. Időrendben ugyanis a város külső részében, Esztergom-Táborban, nagy hadifogoly telep volt, melyek épületei a világháború után feleslegessé váltak. Ezek egy részében helyezi el az igazságügyminiszterium az elhagyott, vagy züllésnek indult gyermekek otthonát, melyet később a Katholikus Patronage Egyesület vesz át, s most már évek óta a szaléziánus atyák vezetnek igazán odaadó, hivatásos gondossággal. A Fiúnevelő-Otthon — elemi és polgári iskolával — évente 350—400 gyermeket fogad falai közé. Ugyancsak a háború után került Esztergomba a Vadászerdőről menekült m. kir. erdőgazdasági-, erdőőri s vadőri szakiskola, melyről külön fejezetben számol be ez a munka. Nagy hiányát érezte a város annak is, hogy zenei kiképzésre vágyó fiatalsága teljesen csak magántanulásra szorítkozhatott. A közkívánatnak eleget teendő 1928. őszén megnyílik a zeneiskola, s az azóta elmúlt másfél iskolaév kétségtelen bizonyság arra, hogy további, állandó fejlődésre van remény. Szükség volt azonban arra is, hogy akik az iskola padjaiból kikerülnek, azok is részesüljenek oly oktatásban, mely kívánalmaiknak s szellemi színvonaluknak megfelel. Ezt a szüségletet elégítik ki a Népfőiskolák és az Esztergomi Társadalmi Egyesületek Szent István Szövetsége által 1923. óta fenntartott Szabadegyetem. Az iskolaváros kiépítését azonban súlyos veszedelem fenyegette. Miután a kérdés már évek óta kisértett, 1924-ben nyilvánossá válik az a kormányzati elhatározás, hogy a városi reáliskolától az államsegélyt takarékossági okokból megvonják, ami egyértelmű lett volna az intézet teljes megszüntetésével, mert a város annak kiadásait saját maga viselni nem tudta volna. A képviselőtestület a fenyegető veszélyben ahhoz fordult, kinek magas jóakaratát anynyiszor érezte: Dr. Csernoch János hercegprímás személyesen interveniál a fenntartás érdekében, a város pedig küldöttséggel járul a miniszterelnök és a kultuszminiszter elé és az intézet fennmaradása biztosítatott. S a város iskolaügye a megelőző évtizedben nagy hiányát érezte annak, hogy a szülők nem igen tudták gyermekeiket megfelelően elhelyezni, — az utóbbi idők aztán ezt is meghozták. Az Érseki Tanítóképző, valamint az Érseki Tanítónőképző Intézet saját internátussal bírnak, úgyszintén a Kath. Legényegyesület 1925—1926-ban létesült székháza is kiválóan alkalmas diákok elhelyezésére. A Szent Ferenc-rendiek, kiknek székházában bőséges férőhely van, szintén létesítettek nagy népességű s állandóan keresett fiúinternátust, úgy hogy e téren a szükséglet meglehetősen ki van elégítve. 48