Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

Nagyboldogasszony harangja, hogy jelentse, most nem a palotából a főszékesegyházba indul a prímás, hanem a lelke tette meg a nagy utat a föld és ég között. A gyászhír mély szomorúságba borítja a várost. A házakon a középületeken, az utcákon fekete zászló; a nép a palota, majd a Bazilika felé tart, hogy utolsó búcsút mondjon nagy prímásának; a város egész képe valami bensőségesen szomorú, úgy, hogy a fővárosi lapok is kiemelik ezt a megváltozott arculatot. Aztán szinte megáll minden munka: míg a nagy halott pihen, ne döngjön a kalapács, ne percegjen a toll, csak öltözzék mindenki gyászba, mert a hatalmas katafalkon egyházi jelvényei, magas kitüntetései s a koszorúk halmaza között a nagy primás bebalzsamozott holteste pihen. Amikor elérkezik a temetés napja, megmozdul az egész ország. Horthy Miklós kormányzón kívül ott van a pápa követe, miniszterek, diplomaták, előkelőségek s a nép egyszerű fiai mind, mind ott vannak a temetési szertartáson. Aztán a lezárt koporsóban még egyszer megteszi az útat a Bazilika körül; a harangok zúgnak, a könnyek peregnek és száll az imádság, de annak is vége s immár nincsen más, csak fájdalmas emlék, a kripta csendje s a főszékesegyház primási trónusának gyászba vont üressége. Árva lett a magyar katolikus egyház s az esztergomi főegyházmegye, de a legárvább a primási székhely, Esztergom városa!... Aztán mult az idő s a pápa őszentsége dr. Serédi Jusztinián kinevezésével gondoskodott arról, hogy a nyáj ne maradhasson soká pásztor nélkül. A kinevezés híre osztatlan örömet kelt, hiszen az új prímást Esztergom már akkor megismerte s szívébe zárta, midőn a nagy világháború alatt a város melletti hadifogolytáborban működött. Kii lön megyei s városi küldöttségek utaznak Rómába, hogy a püspökké szentelés és bíborossá kreálás magasztos aktusain elsőnek tolmácsolják a hódolat és szeretet szavát. Majd megjön a hír, hogy a főpásztor rövidesen bevonul székvárosába. Megindulnak az előkészületek, hogy a fogadás külsőségeiben ép oly impozáns legyen, mint a lelkekben. 1928 január 28-án fut be a vonat virágdíszben s kivilágított kereszttel ékesítve. A hatóságok tisztelgése után megindul a felejthetetlen menet; a diadalkapun túl a villanyfénybe borult hősök emlékszobra előtt megáll a prímás és lerója kegyeletét Esztergom hősi halottai iránt, aztán tovább hajtat hosszú kocsisortól kísérve, míg a tömeg úgy ünnepli, mint az kivételes egyéniségeknek kijár. Másnap már a kora reggeli órákban külön vonatok, autók hozzák a vidékieket, kik a város közönségével minden talpalatnyi helyet megtöltenek a Bazilikában, hogy a bíboros hercegprímás úr beiktatásán jelen lehessenek s ünnepi miséje után meghallgassák első főpásztori szózatát. A pápa Őszentsége követe, a kormányzó képviselője, miniszterek, az országgyűlés mindkét házának képviselete s más előkelőségek százai emelik megjelenésükkel az ünnep fényét. A közönség pedig boldog és örvend, mert meg43